Szeptember 30.

A fű harmatosan csillogott,az ég kékebb volt mint bármikor,pár madár csiripelt és kicsit csepegett az eső is.Egy lány ült a mezőn,török ülésben és a gitárját az ölében tartotta,szomorúan zengett el újra és újra ugyan az a dal...
-Kicsim!Szerinted felébredt?Hívj egy nővért úgy is kell infúziót cserélni.-hallottam egy hangot.Ez ismerős,lágy,gyenge és dallamos.Miért olyan ismerős ez a hang?Mi ez a fény,megvakulok.Látok....látok egy arcot.Nem is kettőt,hármat négyet ,ötöt....látok hat arcot.A hatodik épp most távozott.Valaki szorítja a kezem.Nem is szorítja sőt gyengéd.Megpróbálom megmozdítani valamelyik testrészem.
-Aauw!-szisszentem fel.Ez nem mozdult,megpróbálom a kezem...aha ezt sikerült kicsit felemelnem.Jobban ki kéne nyitni a szemem vajon kik ezek az emberek?Olyan halvány minden,és olyan homályos.Aha most sikerül.
-Nézzétek kinyitotta a szemét!-szólalt meg egy még ismerősebb hang,ez egy fiú.Most már eszembe jutott,a legelső hang az anya volt aki most szólt az pedig,Robi.
-Hol...hol vagyok?-kérdeztem remegő hangon.
-A kórházban kicsim.Balesetet szenvedtél.Emlékszel?-hallottam újra anya hangját most már minden világos volt.Mellettem anya Robi ült.Az ágyam előtt Lotti,Andi és Leila ácsorgott.
-Valami rémlik.-nyögtem.-Elmondanátok mi történt?-néztem anyára.
-Bicikliztél hazafele Lottitól,és mikor lekanyarodtál neked ütközött egy autó.Te pedig felborultál a bicikliddel.Eltört az egyik lábad a másik megzúzódott és eltört a jobb karod,és öt napig kómában voltál. -hadarta végig Robi.-Az volt még a nagy szerencséd hogy a sofőr megpróbált fékezni és így csak neked ütközött.
-Húha pedig esküszöm úgy emlékeztem hogy minibusz volt.-meredtem meg.
-Nem csak egy Suzuki.-nevetett Robi.A többiek némán ültek vagy a lányok esetében álltak.
-De most már aligha jól gondolom hogy nincs semmi bajom.Rendbe lesz a kezem és a lábam és ugye haza engednek.-mosolyogtam.
-Igen biztos úgy lesz.-nyomott egy puszit az arcomra Robi.-Viszont most pihenj mert különben nem gyógyulsz meg.-kacsintott Robi és mintha eszébe jutott volna még valami ismét megszólalt.- Ja és úgy is jön sok látogató szóval pihenj kicsit akkor úgy se fogsz tudni.Mi is hamarosan megyünk.-állt fel Robi.
-Igen mennünk kéne.-mondta komolyan Andi.-Pihenj sokat Vera holnap még jövünk.Elhozzuk a házit.-nevetett fel.
-Rendben.-kacagtam én is de eléggé be voltam rekedve.
-Akkor szia.-ölelt meg Leila óvatosan.
-Szia Leila ne hogy aggódj miattam!Tőled kitelik azért szóltam.
-Szia Vera gyógyulj meg hamar.-fogta meg még az épp kezem Lotti.Kimentek mind a négyen az ajtón,anyával maradtunk.Ketten.
-Anya te is menj haza,ne aggódj.Kérlek.-néztem anyára könyörgően.Egyedül akartam maradni a gondolataimmal.
-Rendben de este még bejövök.-mondta és kimnet ő is hamarosan bejött egy nővér aki kicserélte az infúzióm ezek után már csak gondolkoztam :
Szóval nekem jött egy Suzuki,eltört a jobb kezem és a jobb lábam a bal megzúzódott öt napig kómában voltam az ötödik napon felébredtem azt álmodtam hogy ülök a mezőn gitározok és ugyan azt a dalt éneklem el újra és újra.Mi ez ha nem kandi kamera?Biztos csak átverés.Hiszen reggel van ilyenkor agyilag totál dinnye vagyok biztos csak beetették velem hogy szeptember 30. van.Meg is nézzem a telefonomat.Mázli a mellettem lévő szekrényen van a bal oldalamon így könnyebben kitudom kutatni mivel ugye bár a táskámban van a teló és a táska a szekrényen van.Hűha ez nehéz így .
-A franc.-motyogtam.Nevetést hallottam meg.
Vajon ki nevet és min csak nem rajtam.Ja igen nem vagyok egyedül ha elfordítanám a fejem jobbra akkor talán észre is venném a mellettem levő ágyat,amin egy fiú fekszik nálam fiatalabbnak tűnik.De vajon ki ez?
-Bocsánat az illetlenségért idáig be sem mutatkoztam.-mosolygott.-A nevem Zsolti és hetedikes vagyok Azaz tizenhárom éves.
-Én meg Vera vagyok első éves a gimiben.-mutatkoztam be rekedten de annyira rekedt voltam hogy megijedtem a saját hangomtól.-Hány óra van?
-Dél múlt öt perccel.-nézett az órájára.-És szeptember 30. van.Jeromos neve napja.-gondolkozott el.-Sok ideig voltál kómába,mindig néztelek titeket.Jó volt látni hogy ennyire aggódnak érted a szüleid és a barátaid.-mosolyodott el.
-Érted is aggódnak.Biztos.
-Persze egy szóval se mondtam hogy nem aggódnak hahaha csak jó volt nézni...-vigyorgott még mindig.Átvergődtem a másik oldalamra és Zsoltit bámultam.Addig addig bámultam a fiút hogy végül unalmamban elaludtam.

Szeptember 25.

A napok egyre inkább telnek,Ádám még mindig nem hajlandó hozzám szólni de hát mit is várhatnék tőle.Egyszerűen levegőnek nézz de már hozzá szoktam.Mostanában Nusival megyek suliba is,este lejárok futni és stb. . .A bandával most már csak három naponta gyakorolunk,hétfőn és csütörtökön.Robival a suliban mindig együtt vagyunk amikor csak lehet,mindig erősen szorítom a kezét ő pedig mikor szomorú vagyok megcsókol.Teljesen átlagos nap,a lányok viszont egyre inkább aggódnak értem.Ma kedd van,Lotti elhívott magához tanítás után-Hűha ez azért nagy szám mivel Lotti nem nagyon kedvel vagy is néha úgy érzem.Felpattantam jól ismert biciklimre és eltekertem Lotti házáig.Ő egy emeletes házban lakik fent a negyedik emeleten.Felfutottam a lépcsőn,a lépcsőházban egy két fokkal hidegebb volt ami jól jött mivel ma kivételesen meleg volt amúgy néha fújt a szél.Az ajtóban Lotti várt,az ajtófélfának dőlt a karjait kereszteb rakta,a haja magasba volt gumizva teljesen otthoni öltözetben volt.Megszorította a csuklómat és behúzott a házba.
-Na jó Veronika nem bírom nézni a nyomorult savanyú képed.-morogta.
-Neked is szép napot Lotti!-mosolyogtam unottan.
-Tenned kell valamit!Tennem kell valamit ezért tenned kell valamit!-gondolkozott el.
-Mi van?-kérdeztem csupa kérdőjellel a fejemben.
-Ádámmal kapcsolatban ma oda mész becsengetsz és mindent megbeszéltek!-gondolkozott tovább.
-B terv nincs?
-De van.-vigyorgott.
-Azt  választom.-vágtam rá.
-Fogod a kis csinos lábaid....
-Idáig jó.-bambultam.
-És elhúzod a beled Ádámékhoz és addig vársz míg ki nem jön ha kijön megbeszélsz vele mindent világos?-üvöltötte le a fejem.
-Nem Lotti!Én már Robival vagyok,és szeretem amíg ő szeret meg ti szerettek nem érdekel ki utál.
-Na ne tréfálj velem.-fenyegetett,majd mintha megenyhült volna leült mellém az ágyra.-Figyelj,ugye tudod hogy az lenne a helyes ha felkeresnéd mivel Ő...-kezdett bele a mondatba de abba hagyta.
-Igen?
-Mivel Ő tudja,és majd Ő elmondja és hidd el a helyes kis szomszédod is ezt akarja erre vár! A fiúk ilyenek nagyra tartják a büszkeségüket.Neked kell játszanod Shrek-et hogy kimented Fionát a toronyból.-improvizált.-Szóval lényeg a lényeg mi is tudjuk hogy szereted még Ádámot csak neked kezd elhalványulni  ez a tudat.
Végig gördült egy kis krokodil könnycsepp az arcomon.
-Igazad van.-töröltem le a könnyem.Lotti biztatóan megfogta a kezem.És ezt suttogta : Minden rendben lesz!-megöleltem és kikísért az ajtón.Én meg felpattantam a lila járgányomra és elindultam haza,haza a szomszédunkhoz.Miközben a  bicajomat tekertem sok mindenen elgondolkoztam.Vajon jó lesz ez így?Idő közben elkezdett cseperegni az eső.~Még gyorsabban tekertem,a járda itt véget ért átbiciklizek a másik sávba.~gondoltam elkezdtem tekerni kitettem a kezem hogy tudják lefordulok.Ekkor óriási csapódásnak lehettem részese,egy minibusz neki ütközött a biciklimnek............

Szeptember 20.

Ádám kora reggel indult el.Láttam mikor kiment a házukból.Istenem,visszakívánom azokat a napokat mikor még együtt jártunk suliba és az egész utat végigbeszéltük,és végignevettük.Miért történik ez velem?Anya szerint ez a pubertás hogy minden fiút elűzök magamtól,de ez viccnek is rossz.Valamit elrontottam,de kiakarom javítani,csak mondaná meg mi a frász baja van!!Legalább ezt tudnám,nem kérem hogy kibéküljünk csak mondja el mi baja.Wá!Na jó nyugi.Tudjátok mit?Magasról tenni fogok az egészre!Ha baja van mondja meg...Jajj már előre félek az eredménytől de menni fog csajszi!Elindultam egyedül suliba,Nusi ilyenkor még nem szokott felkelni nekem meg próba van.Egyedül baktattam el a suliig fejhallgatóval a fejemen.A próbáink most már egy időben vannak de Ádám szó szerint levegőnek néz én is szeretnék így tenni de nem tudok.Átlehet látni a másik próba terembe és folyamatosan Ádámot bámulom és bambulok és bambulok....
-Kaposvári Veronika!Megtudhatnám hogy még is min álmodozik történelem órán?Tán az 1.világháborún mereng?Ha annyira megtetszett önnek legközelebb szóljon már mehet is a táblához.-hőbörgött Kovács tanárnő.Egy szép hármasra feleltem. Hurrá....Apa tuti megfojt ha megtudja hiszen tudni illik ő kitűnő volt történelemből és elvárja hogy egyetlen kislánya is az legyen.Hipip Hurrá...Ezek után felmentő matek.Ó matek amit nem kell tanulni csak megérteni,áh matek,Ádám utálta a matekot...A franc megint rágondolok!Na jó következő szünetben megpróbálok "véletlen" összefutni Robikával.Német óra a kövi aztán szünet.A német óra az az óra amit utálok.A német tanár néha a nézésével is megtudna ölni olyan kedvesen vigyorog a kis álszent közben pedig leharapná a fejünket!De túléltem.A szünetben járkáltam arra amerre Robi szokott lenni és nem neki mentem a nagy bambulásban?
-Hé Vera.Jól vagy?-ölelt át.
-Szia.Aha.Csak hiányzol.-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Átjössz hozzánk vagy szeretnéd hogy átmenjek esetleg mozi?-sepert ki aranyosan egy tincset a szememből.Normális ha egyre jobban szeretem?
-Találj ki valamit csak legyél velem.-szorítottam meg és megpróbáltam vissza tartani a könnyeim talán...talán azért haragszik rám Ádám mert nem szereti Robikát és én meg szeretem őt?Két tűz közé lennék szorítva?Nem hiszem...nem tudom...Kérdezzem meg?Áh hagyom a csudába!
-Mit szólnál egy kis lovagláshoz?Ki egyenesednél végre,hiszen olyan görbe vagy húzd ki magad mert rossz vége lesz!-aggodalmaskodott Robi.Igazából nem értem őt olyan gyorsan történt minden,egyáltalán lehet ilyen gyorsan kapcsolat?Hajaj!Persze hogy rábólintottam a lovaglásra tényleg elég görbe vagyok anya sokszor mondja hogy gerinc ferdülésem lesz de áh nem akarom kihúzni magam az fárasztó!Maradok görbe kényelmes pózban.Suli után elfeküdtem.Lusta vagyok olvasni,lusta vagyok gépezni,életerő nuku kedv zero.Csak végig dőltem az ágyon és anya csokis sütijeit majszoltam.Kopogtak.De nem a lenti ajtón ha nem az enyémen.Anya és apa sose kopogtat csak nyugodtan besétálnak.
-Gyere.-szóltam rekettes hangon.
-Szia Vera.-lépett be Robi.Elég idióta látványt nyújthattam főleg hogy még mindig feküdtem és sütit kajáltam.-Adjál csak abból a sütiből.-huppant le mellém mint egy kisgyerek.
-Nem nem adom az enyém.-hisztiztem mert Robika kapálózott a sütiért,esküszöm úgy veszekedtünk mint két óvodás.Végül elkezdtünk birkózni.Nagy nehezen megszerzett egy negyed sütit és elindultunk lovagolni.


Nem volt messze a lovarda ahol tartózkodott Spartan.Csodaszép nagy pej (azaz mint megtudtam barna) ló.Nagyon kecses Kisbéri fajtájú.Robi megmutatta hogy kell nyergelni mondanom sem kell a nyerget nem bírtam el pedig nem tűnik nehéznek.Robi feldobott a lóra (:o) ezek után felpattant mögém (?) és elindultunk egy erdő felé.
-Biztos hogy ez jó ötlet?-kérdeztem rémülten.Robi csak átölelt és a fejét a vállamra tetet.
-Aha.Nyomd le a sarkad a lábfejed befelé fordítsd , a vállat és a sarkad egy vonalban legyenek.-suttogta a fülembe.A hatalmas ló hirtelen beugrott vágtába kicsit nehezemre esett megtartani magam de szerencsére Robi erősen szorította a derekamat és nem hagyta hogy leforduljak a lóról.Mikor a hatalmas tisztásról beértünk az erdőbe abba hagytuk a vágtát.Egy hatalmas tölgyfához értünk,ott megálltunk,Robi lepattant a lóról és engem is leemelt.A Spartan nyugodtan legelészett mi pedig leültünk a hatalmas tölgy tövébe.Robi átölelte a vállam én pedig nem bírtam ki hogy meg ne kérdezzem:
-Akkor mi most járunk?-kérdeztem meg azt ami már régóta böki a csőröm,Robi furán nézett rám majd kinevetett és megcsókolt (!).
-Milyen idióta kérdéseket akarsz még fel tenni nekem?Remélem azért egyértelmű választ adtam.Mondani akartam hogy nagyon is egyértelmű de nem mertem megszólalni.Elvarázsolt ez a csók ahogy a puha ajkai az enyémhez értek...Lehunytam a szemem és próbáltam vissza idézni a pillanatot,Robi csak nevetett........
-Megismételnéd?-kérdeztem lágy hangon.Robi csak cselekedett de ez a csók sokkal tovább tartott,teljesen átölelt erős karjaival.Úristen eszméletlenül jól csókol,vagy csak túlságosan szeretem?A telefonja csörgése vetett véget a csóknak.
-Bocsáss meg.-motyogta és felvette a telefont.Az anyukájával beszélt.-Ideje indulnunk.-mosolygott rám nekem pedig még mindig rettentően hevesen dobogott a szívem.Szeretem!Nem érdekel Ádám csak Robi! (<3)

Szeptember.19 Minden rossz!

Csodálatosan indult a napom e szerdai verőfényes napsütésben.Mint minden reggel elindultam Ádámmal suliba próbálni.Annyira jónak tűnt minden hiszen Robi minden nap rám ír,s mikor találkozunk a suliban van amikor megfogja a kezem (!),Ádám még nem tud erről.Ma szándékozom elmesélni neki.Még messze volt a suli,bele is kezdtem tehát mondani valómba.
-Szóval Ádám.Szeretnék valamit elmondani.-mosolyogtam nagyon feltűnően.
-Hallgatlak.
-Képzeld el vasárnap elhívott randira Robika!Vagy is szerintem randi volt mivel azt mondta szeretne jobban megismerni....Szerinted az randi?-kérdeztem Ádám kicsit elbambult,de végül válaszolt.
-Ezt neked kéne tudni.
-Olyan boldog vagyok.Szerinted most akkor ez már azt jelenti hogy járunk?-töprengtem.
-Miért nem kérdezed meg?-felelte unottan Ádám.
-Ne légy ilyen mogorva!Mi bajod van?-csattantam fel.
-Semmi csak fáradt vagyok.-legyintett.
-Aha persze áruld el kérlek még is mi bánt?-sajnáltam meg Ádámot.
-Tényleg semmi!Ma este ugye fent leszel skypon?-kérdezte félénken.
-Persze.-mosolyogtam biztatóan.Besétáltunk a pince kilences termének hármas próba termébe amit tegnap készítettek el.És miénk a lehetőség hogy elsőként kipróbáljuk.Most kivételesen mi Ádámék előtt próbáltunk.A srácok unottan figyeltek minket.Mikor kimentünk nem érkezett gratuláció.Pedig Ádám legalább ő mindig gratulál nekünk ez eléggé lelombozott.Vajon mi baja?Haragszik rám?De mi okból?Nem értem... semmit se értek.Kimentem a folyosóra ahol Robi és a haverjai fociztak (?),én pedig csodálattal néztem őket míg a diri el nem hajtotta őket órára.Pedig olyan édes volt,egy darabig észre se vettem hogy ül mellettem valaki a földön a falnak dőlve .... Ricsi ücsörgött török ülésben és lenézően bámult engem.
-Mond csak nektek meg még is mi a frász bajotok van???!-háborodtam fel okkal.
-Mi lenne?-rántotta meg a vállát unottan Ricsi.
-Kérlek mondjátok már el most még is mi van nem értem reggel óta olyan furán viselkedik Ádám most meg te is!-öntöttem ki a szívem.
-Majd ő elmondja.Bocs jön a barátos.-tápászkodott fel Ricsi és elindult a termük felé.
-Ő nem a ....-üvöltöttem utána de hirtelen megállt bennem a szó valaki rátette a vállamra a kezét.
-Szia Vera.-huppant le mellém Robi  és átölelt (!) én alig mertem vissza ölelni.Nem hittem a valóságnak.Hát ez nekem egy év öröm.Szorosan átöleltem és elsírtam neki mindent.-Beszéljek vele?-nézett mélyen a szemembe.
-Köszönöm inkább ne.-mosolyodtam el,felálltunk és elindultunk órára.Nusival egész órán leveleztünk neki is elmondtam mindent.Ő kiskorom óta ismer hátha tud segíteni.És tudott megnyugtatott hogy nem lesz baj csak tegyem azt amit jónak érzek,Ádám majd megbékél.Ma egyedül mentem haza suliból,összetört szívvel.Nem tudom mi baja van de fáj amit csinál...Fáj hogy így viselkedik velem,fáj hogy nem tudom haragszik -e,fáj hogy csak arra tudok gondolni vele mi van.Az ilyen egyedüli túrák sose tesznek jót az embernek mert olyan eszme futtatások történnek melyek csak fájdalmat okoznak.Nem szabad elgondolkodni mert belemélyedsz a gondolatokba és csak szomorúságot és bánatot okozol magadnak.Miért történik ez velem?Felsiettem a szobába és vártam hogy Ádám haza érkezzen.Pár percet késett,mi van ha miattam maradt le ennyire?Kigördült egy könnycsepp a szememből és lassan elkezdte járni útját le gördült az arcomon és a nyakamnál megállt megpihent majd eltűnt.Felszikkadt.Nekem se szabad megpihennem küzdenem kell!Oda somfordáltam az ablakomhoz és fel írtam jó nagy betűkkel : I MISS YOU ! <3 :( éjfélig világítottam az ablakomat de semmi jel már elzsibbadt a karom kifogyott az elem a lámpából eldőltem aludni.Skypon is hiába vártam hogy válaszoljon nem írt...Hát akkor ennyit tudok tenni majd még igyekszem.

Szeptember 16. A randi

Ez az!Eljött a várva várt nap.Nagyon izgulok,hat óra után pár perccel Robi megjelent az ajtónk előtt.Gyorsan lerohantam a fél vállamra vettem a táskám.Anya a konyhában ücsörgött és kávézott.Rakéta sebességgel értem az ajtóhoz ahol sprintelés közben jól elestem.
-Jól vagy?-hallatszott odakintről.
-Ja igen csak elejtettem a kulcsot.-improvizáltam.
Kinyitottam Robikának az ajtót aki megölelt és adott egy csokit.Megköszöntem és elbattyogtunk a Plázáig.Egész úton csacsogtunk.Nagyon sok mindent megtudtam Robiról:
Kedvenc étele:Hal
Kedvenc filmje:Holnapután
Kedvenc együttese:Mimi és a többi (saját bandájuk)
Sportja:Régen lovagolt (i love horse!) most már inkább rendszeresen úszik.
Háziállat:Két teknős és egy dán dog
Azt hiszem kb. ennyi ami fontos.
-Ha tizennyolc éves leszek azzal kezdek hogy szerzek egy jogsit és veszek egy motort.-mesélte.
-Hűha még sosem ültem motoron!-képedtem el.
-Majd elviszlek téged is motorozni.-ölelte át a vállam.Én erre úgy elpirultam hogy körülbelül úgy néztem ki mint aki nem kente be magát naptejjel a strandon és szépen leégett.Robi csak mosolygott,a plázában egy csomóan megbámultak minket amitől csak még jobban elpirultam.A mozi büféje előtt kígyózó sorok álltak mi pedig beálltunk a legvégére.Végül is nem telt el olyan sok idő mire sorra értünk.
-Sziasztok mit adhatok?-kérdezte a pultos fiú.
-Én egy nagy popcornt és egy kis coca colát kérek.-magyaráztam.Hamar megkaptam az óriási adag popcornt,Robinak tátva maradt a szája.
-Biztos megtudod enni?-hűlt el.
-Ja.-tömtem a számba egy marék sós finomságot.Robi bezzeg egy nagy colát és közepes popcornt vett.Akkor én nem kérdezősködhetek?A harmadik sorba ültünk és mivel előttem senki sem ült neki támasztottam az ülésnek a lábamat.Robika a film elkezdés után pár perccel megfogta a kezem.Először lesokkolt a hír de azután elpirulva és egyben mosolyogva néztem tovább a filmet.Kifele menet még mindig fogta a kezem.Elindultunk hazafele,végig azon vacilláltam hogy felhívjam e magunkhoz pont megakartam kérdezni hogy nem jönne e fel mikor megszólalt:-Eljössz velem kutyát sétáltatni?
Rögtön lenyeltem a mondani valóm és igent bólintottam.Befordultunk egy mellék utcára és megálltunk egy kék ház előtt.
-Ez a ti házatok?-kérdeztem.
-Ja.-felelt unottan.Meglepetésemre a vaskerítés mögött egy giga nagy kutya ugrott elő és mérgesen csaholt rám.Robika szenvedett még kicsit a kulcsaival ami nem is volt nagy baj mert már attól be voltam ijedve hogy két méterre áll tőlem és egy vaskerítés van köztünk.Nyikorgásra lettem figyelmes,kinyílt az ajtó.-Gyere induljunk.-mosolygott Robi.Szorosan a háta mögé bújtam hogy az a vérszomjas eb nehogy letépje a fejem.Ajaj közelít felém közeledik ugat és bamm..... a vérengző fenevad földhöz szorított.
-Lécci ne egyél meg.....-sipítoztam.A kutya elég hülyén nézett rám és elkezdte nyaldosni a fejem.-Hé nem vagyok fagyi!-nyavalyogtam tovább.Robi röhögve figyelte ahogy a kutyával bénázok.Kezembe nyomta a pórázt én meg nagy nehezen hozzá kapcsoltam azt a nyakörvhöz.
-Indulhatunk.- mosolygott.A kutyája pedig elrántott alig bírtam állva maradni Robi még mindig nevetett majd elkapta a karom és átvette a pórázt.-Jó gyengék a karjaid mit sportolsz te csaj?
-Hát...izzé...olvasok meg...  kockulok... ja  és néha esténként futok vagy reggelente.
-És mi lenne ha járnál velem úszni?-fogta meg ismét a kezem.Jó most történt egy gyors eszme futtatás.
Ha most elképzelem magam úszás közben az eleve gáz a kutya úszás is éppen hogy megy.Robi előtt szóval eleve nagyon nagyon ciki lenne.És ha jobban belegondolok egész végig őt bámulnám ami vér ciki eleve de még az a minimum valószínűleg elállna a lélegzetem ha meglátnám és elfelejtenék levegőt venni meg kalimpálni a vízben hogy ne süllyedjek el és valószínűleg megfulladnék.Viszont ha a pozitív oldalát vesszük mindennap vele lehetnék,lenne közös témánk/programunk és láthatnám őt fürdő ruhában!
-Nem tudok úszni.-motyogtam.
-Sebaj!Mondjuk áh meg van!-csettintett.-Járhatnál lovagolni!Az erősíti kicsit a karod is ha meg kell húzzni a szárat a lábaid is erősebbek lesznek és nem lesz görbe.
-Hé ! Én nem vagyok görbe egyenes vagyok mint a búza szál! -csattantam fel.
-Nyugi.Méghozzá ingyen mivel nekem van egy lovam Spartan és rajta lovagolhatnál.Szívesen megtanítalak!
-De de nem azt mondtad hogy már nem lovagolsz akkor hogy van lovad?
-Verseny szinten nem lovagolok de Spartant nem volt szívem eladni ezért őt valahogy csak le kell mozgatni.És így te is a segítségemre lehetnél.
-Húha ez így már jobban hangzik.Rendben és benne vagyok!-vigyorogtam és már el is képzeltem.
Igaz nem tudok lovagolni de a lovakat szeretem mert szépek meg minden...És most Robika tanítana meg lovagolni többet lehetnék vele.Van közös témánk és programunk is!(Este tuti elmesélem Leilának és Andinak). Méghozzá a segítségére lehetek!Ez így jó lesz!!!!
A kutya sétáltatás után haza kísért Robi és Démon a kutya.Anyával megbeszéltem a dolgot és ő persze most örült neki mert végre sportolni kezdek este rám írt Leila Andi és Lotti (!) is az ügyben.Wow.Úgy éjfél fele megbeszéltünk mindent skypon a lányokkal  és feküdhettem is le aludni.

Szeptember 15.

Én keltem fel leghamarabb gyorsan bekapcsoltam Leila laptopját és felléptem skypra azonnal jött egy üzenetem Robitól.
Robika : Úgy látom nem csak én vagyok ilyen korán kelő.
Vera :3 :Nem nem én is az vagyok. :3
Robika : Ezt jó tudni . Mit csinálsz?
Vera :3 : Veled beszélek.
Robika : Nincs kedved eljönni velem valahova hogy jobban megismerjük egymást?
Úristen!!Ez olyan mintha randira hívott volna!Wááááááááá á.Mit írjak?Gyorsan felkeltem Andit Lottit és Leilát tanácsot kérek.Vagy nem . . . Fú gyorsan kéne válaszolnom .
Vera :3 : De :)
Hú ez meleg helyzet volt.
Robika : Holnap ráérsz?
Vera :3 : Szerintem igen!
Robika : Akkor holnap elmegyek a házatokhoz.Mit szólnál a mozizáshoz?Most megy egy jó film vicces, megnézhetnénk!
Vera :3 : Ha vicces akkor jöhet ;)
És még beszélgettünk sokáig mire a lányok felkeltek megmutattam miket írt Robika.Na hát akkor most leírom a reakciókat:
Leila: Elpirult és a fejét fogta."Úristen úristen!Randid lesz!!!Vele!" hüledező fej miközben a laptopjára mutogat."Ez nagyon jó Robika olyan cuki" "Mázlista vagy" . "Majd felöltöztetlek vagy nem is majd elmegyünk vásárolni!És majd ki sminkelek meg blabla bla..."
Andi: "Remek!" "Próbálj meg ne elpirulni ne úgy mint most." "Gratulálok" "Sok sikert" "Leila nyugodj le!!!" mosolyogva biztatott miközben elpirulva .Megölelt és az előző szavakat hajtogatta viszont Leilával ellentétben ő felnőttesen diplomatikusan viselkedett úgy örült velem mint egy egyetemista .
Lotti:"Aha szuper" "Kéz és lábtörést" "Nem illetek össze " "Aha" "Ti csak ne csitítsatok!!" unottan fetrengett az ágyon és szinte rá se bagózott.Kedves szavakkal illetett . Igazából csak azért ilyen mert őt az ilyenek nem érdeklik de ez hosszú. . .
Ennyi volt a reakció és délben már indultunk is vásárolni.Leila minden butikba beszaladt és igazából csak szempilla spirált szájfény és szemhéj tust vettem ja és egy köröm lakkot meg egy gitár pengetőt.Persze Leila hat szatyorral vonult haza.Lotti vett szintén egy gitár pengetőt meg tartalék húrokat.Andi pedig  dob verőket és szájfényt vett.Ezek után haza mentem és elmeséltem vacsoránál anyának mindent (apa akkor még nem volt otthon). Anya nem kimondottan repesett.
 -És azzal az Ádámmal mi lesz?
-Jajj anya ő csak a haverom!
-És egyáltalán ki az a Robi?
-Egy srác a suliból.Na anya életem lehetősége.-könyörögtem kiskutya szemekkel
-Felőlem mehetsz de ....
-Nincs de.Bíz mennem jó.-tettem anya kezére a kezeim és felálltam majd elmosogattam.Szóval holnap délután elmegyek Robikával mozizni!!!Remek korán felkelek és esetleg felhívhatnám a házba.. . vagy az túl rámenős?Majd megkérdezem Leilát mi a véleménye .

Szeptember 14. Ismét Leiláéknál.

A próba mint mindig nagyszerűen sikerült ma már Ádámék voltak.Miközben a legfelső emeletre tartottunk én kémia miatt ő rajz miatt Ádám felhozta az a témát hogy kivel beszéltem egész éjszaka.
-Na ne te csak nem leskelődtél??-sipítoztam.
-Nem nem dehogy!Félre ne érts!Csak nem voltál fent skypon és át néztem az ablakon de csak annyit láttam hogy nagyban telefonálsz,aztán hajnal egyig foglaltat jelzett a telefon.
-Csak nem féltékeny vagy?-vigyorogtam és bementem a kémia terembe.A kémia terembe hármas padok vannak Én Csilla és Nusi ültünk egy padnál.Kémiáról hamarabb elengedtek és így betudtam kukkantani a rajz terem ajtaján ahol éppen Ádám felelt (mivel raj és művészettörténelem órájuk volt). Mondta hogy nem megy neki ez a tantárgy de hogy ennyire nem. . . .A többi órán nem történt semmi érdekes , viszont mateknál az utolsó óránál már alig bírtam kivárni a csengő végét . Csengő előtt fél mp.-vel már rohantam ki az ajtón ami miatt a matek tanártól tuti kapok egy jó nagy szidást,se baj sokan túlélték már.Leiláékkal a suli előtt találkoztunk volna de kiderült hogy Leilának hat órája van.Szóval most várhattunk egy egész órát rá.Csengőkor (szünetre csengettek) mindenki rohant a büféhez.Esküszöm mintha valami versenyhez rohannának viszont nagyon megszívták mert Lotti volt az első aki megvette a megmaradt hot dogot.Amint ezt a sorban állok megtudták szinte a fele csapat távozott.Nagy nehezen lebaktatott Leila is és elindultuk hozzájuk.A táskám tele volt rakva ruhákkal és mindennel ami kellhet.Bementünk a házba természetesen Brúnó még mindig a szívrohamot hozta rám de talán már nem is olyan ijesztő egy bestia.Leila anyukája kitett magáért.Éjszaka felléptem skypra három új üzenetem jött.Bemásolom:
Robika : Szia Vera!Láttalak téged ahogy Leilával meg két másik lánnyal nagyon ismerősek voltak . . .
Vera :3 : Szia.Aha ők a banda társaim Andi és Lotti.Honnan ismered Leilát?
Robika:Régen Leilával zenéltem.Én voltam a dobos ő az éneked gondolom ő még mindig éenkel.
Vera :3 :Aha . . . Hű mennem kell bocsánat jó éjszakát.
Robika : Viszont.

Ádám : Vasárnap garázs próba lesz van kedved eljönni?
Vera :3 :Naná!

Natasa : Szia Vera mondd meg a lányoknak hogy hétfőn hatkor jöjjenek vissza a suliba klubb megbeszélésre.
Vera :3 :Jó.

Nagyjából ennyi volt ezek után jött az ismert palack játék pont én kerültem sorra.
-Szerelmes vagy Ádámba??-kérdezte Andi.
-Nem. Dehogy!-Hökkentem meg.
-Akkor kibe??-világított a szemembe egy elem lámpával Leila.Én csak elpirultam a lányok rögtön vették az adást.
-Ki az a fiú?-szótagolta Lotti.
-Még én se tudom hogy szeretem!-mentegetőztem.
-Aha.Ha szereted elmondod.-mosolygott Andi és hála az égnek megúsztam a témát.Ezek után még egy csomó marhaságot műveltünk végül bealudtunk.