-Szóval Ádám.Szeretnék valamit elmondani.-mosolyogtam nagyon feltűnően.
-Hallgatlak.
-Képzeld el vasárnap elhívott randira Robika!Vagy is szerintem randi volt mivel azt mondta szeretne jobban megismerni....Szerinted az randi?-kérdeztem Ádám kicsit elbambult,de végül válaszolt.
-Ezt neked kéne tudni.
-Olyan boldog vagyok.Szerinted most akkor ez már azt jelenti hogy járunk?-töprengtem.
-Miért nem kérdezed meg?-felelte unottan Ádám.
-Ne légy ilyen mogorva!Mi bajod van?-csattantam fel.
-Semmi csak fáradt vagyok.-legyintett.
-Aha persze áruld el kérlek még is mi bánt?-sajnáltam meg Ádámot.
-Tényleg semmi!Ma este ugye fent leszel skypon?-kérdezte félénken.
-Persze.-mosolyogtam biztatóan.Besétáltunk a pince kilences termének hármas próba termébe amit tegnap készítettek el.És miénk a lehetőség hogy elsőként kipróbáljuk.Most kivételesen mi Ádámék előtt próbáltunk.A srácok unottan figyeltek minket.Mikor kimentünk nem érkezett gratuláció.Pedig Ádám legalább ő mindig gratulál nekünk ez eléggé lelombozott.Vajon mi baja?Haragszik rám?De mi okból?Nem értem... semmit se értek.Kimentem a folyosóra ahol Robi és a haverjai fociztak (?),én pedig csodálattal néztem őket míg a diri el nem hajtotta őket órára.Pedig olyan édes volt,egy darabig észre se vettem hogy ül mellettem valaki a földön a falnak dőlve .... Ricsi ücsörgött török ülésben és lenézően bámult engem.
-Mond csak nektek meg még is mi a frász bajotok van???!-háborodtam fel okkal.
-Mi lenne?-rántotta meg a vállát unottan Ricsi.
-Kérlek mondjátok már el most még is mi van nem értem reggel óta olyan furán viselkedik Ádám most meg te is!-öntöttem ki a szívem.
-Majd ő elmondja.Bocs jön a barátos.-tápászkodott fel Ricsi és elindult a termük felé.
-Ő nem a ....-üvöltöttem utána de hirtelen megállt bennem a szó valaki rátette a vállamra a kezét.
-Szia Vera.-huppant le mellém Robi és átölelt (!) én alig mertem vissza ölelni.Nem hittem a valóságnak.Hát ez nekem egy év öröm.Szorosan átöleltem és elsírtam neki mindent.-Beszéljek vele?-nézett mélyen a szemembe.
-Köszönöm inkább ne.-mosolyodtam el,felálltunk és elindultunk órára.Nusival egész órán leveleztünk neki is elmondtam mindent.Ő kiskorom óta ismer hátha tud segíteni.És tudott megnyugtatott hogy nem lesz baj csak tegyem azt amit jónak érzek,Ádám majd megbékél.Ma egyedül mentem haza suliból,összetört szívvel.Nem tudom mi baja van de fáj amit csinál...Fáj hogy így viselkedik velem,fáj hogy nem tudom haragszik -e,fáj hogy csak arra tudok gondolni vele mi van.Az ilyen egyedüli túrák sose tesznek jót az embernek mert olyan eszme futtatások történnek melyek csak fájdalmat okoznak.Nem szabad elgondolkodni mert belemélyedsz a gondolatokba és csak szomorúságot és bánatot okozol magadnak.Miért történik ez velem?Felsiettem a szobába és vártam hogy Ádám haza érkezzen.Pár percet késett,mi van ha miattam maradt le ennyire?Kigördült egy könnycsepp a szememből és lassan elkezdte járni útját le gördült az arcomon és a nyakamnál megállt megpihent majd eltűnt.Felszikkadt.Nekem se szabad megpihennem küzdenem kell!Oda somfordáltam az ablakomhoz és fel írtam jó nagy betűkkel : I MISS YOU ! <3 :( éjfélig világítottam az ablakomat de semmi jel már elzsibbadt a karom kifogyott az elem a lámpából eldőltem aludni.Skypon is hiába vártam hogy válaszoljon nem írt...Hát akkor ennyit tudok tenni majd még igyekszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése