Ádám kora reggel indult el.Láttam mikor kiment a házukból.Istenem,visszakívánom azokat a napokat mikor még együtt jártunk suliba és az egész utat végigbeszéltük,és végignevettük.Miért történik ez velem?Anya szerint ez a pubertás hogy minden fiút elűzök magamtól,de ez viccnek is rossz.Valamit elrontottam,de kiakarom javítani,csak mondaná meg mi a frász baja van!!Legalább ezt tudnám,nem kérem hogy kibéküljünk csak mondja el mi baja.Wá!Na jó nyugi.Tudjátok mit?Magasról tenni fogok az egészre!Ha baja van mondja meg...Jajj már előre félek az eredménytől de menni fog csajszi!Elindultam egyedül suliba,Nusi ilyenkor még nem szokott felkelni nekem meg próba van.Egyedül baktattam el a suliig fejhallgatóval a fejemen.A próbáink most már egy időben vannak de Ádám szó szerint levegőnek néz én is szeretnék így tenni de nem tudok.Átlehet látni a másik próba terembe és folyamatosan Ádámot bámulom és bambulok és bambulok....
-Kaposvári Veronika!Megtudhatnám hogy még is min álmodozik történelem órán?Tán az 1.világháborún mereng?Ha annyira megtetszett önnek legközelebb szóljon már mehet is a táblához.-hőbörgött Kovács tanárnő.Egy szép hármasra feleltem. Hurrá....Apa tuti megfojt ha megtudja hiszen tudni illik ő kitűnő volt történelemből és elvárja hogy egyetlen kislánya is az legyen.Hipip Hurrá...Ezek után felmentő matek.Ó matek amit nem kell tanulni csak megérteni,áh matek,Ádám utálta a matekot...A franc megint rágondolok!Na jó következő szünetben megpróbálok "véletlen" összefutni Robikával.Német óra a kövi aztán szünet.A német óra az az óra amit utálok.A német tanár néha a nézésével is megtudna ölni olyan kedvesen vigyorog a kis álszent közben pedig leharapná a fejünket!De túléltem.A szünetben járkáltam arra amerre Robi szokott lenni és nem neki mentem a nagy bambulásban?
-Hé Vera.Jól vagy?-ölelt át.
-Szia.Aha.Csak hiányzol.-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Átjössz hozzánk vagy szeretnéd hogy átmenjek esetleg mozi?-sepert ki aranyosan egy tincset a szememből.Normális ha egyre jobban szeretem?
-Találj ki valamit csak legyél velem.-szorítottam meg és megpróbáltam vissza tartani a könnyeim talán...talán azért haragszik rám Ádám mert nem szereti Robikát és én meg szeretem őt?Két tűz közé lennék szorítva?Nem hiszem...nem tudom...Kérdezzem meg?Áh hagyom a csudába!
-Mit szólnál egy kis lovagláshoz?Ki egyenesednél végre,hiszen olyan görbe vagy húzd ki magad mert rossz vége lesz!-aggodalmaskodott Robi.Igazából nem értem őt olyan gyorsan történt minden,egyáltalán lehet ilyen gyorsan kapcsolat?Hajaj!Persze hogy rábólintottam a lovaglásra tényleg elég görbe vagyok anya sokszor mondja hogy gerinc ferdülésem lesz de áh nem akarom kihúzni magam az fárasztó!Maradok görbe kényelmes pózban.Suli után elfeküdtem.Lusta vagyok olvasni,lusta vagyok gépezni,életerő nuku kedv zero.Csak végig dőltem az ágyon és anya csokis sütijeit majszoltam.Kopogtak.De nem a lenti ajtón ha nem az enyémen.Anya és apa sose kopogtat csak nyugodtan besétálnak.
-Gyere.-szóltam rekettes hangon.
-Szia Vera.-lépett be Robi.Elég idióta látványt nyújthattam főleg hogy még mindig feküdtem és sütit kajáltam.-Adjál csak abból a sütiből.-huppant le mellém mint egy kisgyerek.
-Nem nem adom az enyém.-hisztiztem mert Robika kapálózott a sütiért,esküszöm úgy veszekedtünk mint két óvodás.Végül elkezdtünk birkózni.Nagy nehezen megszerzett egy negyed sütit és elindultunk lovagolni.
Nem volt messze a lovarda ahol tartózkodott Spartan.Csodaszép nagy pej (azaz mint megtudtam barna) ló.Nagyon kecses Kisbéri fajtájú.Robi megmutatta hogy kell nyergelni mondanom sem kell a nyerget nem bírtam el pedig nem tűnik nehéznek.Robi feldobott a lóra (:o) ezek után felpattant mögém (?) és elindultunk egy erdő felé.
-Biztos hogy ez jó ötlet?-kérdeztem rémülten.Robi csak átölelt és a fejét a vállamra tetet.
-Aha.Nyomd le a sarkad a lábfejed befelé fordítsd , a vállat és a sarkad egy vonalban legyenek.-suttogta a fülembe.A hatalmas ló hirtelen beugrott vágtába kicsit nehezemre esett megtartani magam de szerencsére Robi erősen szorította a derekamat és nem hagyta hogy leforduljak a lóról.Mikor a hatalmas tisztásról beértünk az erdőbe abba hagytuk a vágtát.Egy hatalmas tölgyfához értünk,ott megálltunk,Robi lepattant a lóról és engem is leemelt.A Spartan nyugodtan legelészett mi pedig leültünk a hatalmas tölgy tövébe.Robi átölelte a vállam én pedig nem bírtam ki hogy meg ne kérdezzem:
-Akkor mi most járunk?-kérdeztem meg azt ami már régóta böki a csőröm,Robi furán nézett rám majd kinevetett és megcsókolt (!).
-Milyen idióta kérdéseket akarsz még fel tenni nekem?Remélem azért egyértelmű választ adtam.Mondani akartam hogy nagyon is egyértelmű de nem mertem megszólalni.Elvarázsolt ez a csók ahogy a puha ajkai az enyémhez értek...Lehunytam a szemem és próbáltam vissza idézni a pillanatot,Robi csak nevetett........
-Megismételnéd?-kérdeztem lágy hangon.Robi csak cselekedett de ez a csók sokkal tovább tartott,teljesen átölelt erős karjaival.Úristen eszméletlenül jól csókol,vagy csak túlságosan szeretem?A telefonja csörgése vetett véget a csóknak.
-Bocsáss meg.-motyogta és felvette a telefont.Az anyukájával beszélt.-Ideje indulnunk.-mosolygott rám nekem pedig még mindig rettentően hevesen dobogott a szívem.Szeretem!Nem érdekel Ádám csak Robi! (<3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése