Szeptember 20.

Ádám kora reggel indult el.Láttam mikor kiment a házukból.Istenem,visszakívánom azokat a napokat mikor még együtt jártunk suliba és az egész utat végigbeszéltük,és végignevettük.Miért történik ez velem?Anya szerint ez a pubertás hogy minden fiút elűzök magamtól,de ez viccnek is rossz.Valamit elrontottam,de kiakarom javítani,csak mondaná meg mi a frász baja van!!Legalább ezt tudnám,nem kérem hogy kibéküljünk csak mondja el mi baja.Wá!Na jó nyugi.Tudjátok mit?Magasról tenni fogok az egészre!Ha baja van mondja meg...Jajj már előre félek az eredménytől de menni fog csajszi!Elindultam egyedül suliba,Nusi ilyenkor még nem szokott felkelni nekem meg próba van.Egyedül baktattam el a suliig fejhallgatóval a fejemen.A próbáink most már egy időben vannak de Ádám szó szerint levegőnek néz én is szeretnék így tenni de nem tudok.Átlehet látni a másik próba terembe és folyamatosan Ádámot bámulom és bambulok és bambulok....
-Kaposvári Veronika!Megtudhatnám hogy még is min álmodozik történelem órán?Tán az 1.világháborún mereng?Ha annyira megtetszett önnek legközelebb szóljon már mehet is a táblához.-hőbörgött Kovács tanárnő.Egy szép hármasra feleltem. Hurrá....Apa tuti megfojt ha megtudja hiszen tudni illik ő kitűnő volt történelemből és elvárja hogy egyetlen kislánya is az legyen.Hipip Hurrá...Ezek után felmentő matek.Ó matek amit nem kell tanulni csak megérteni,áh matek,Ádám utálta a matekot...A franc megint rágondolok!Na jó következő szünetben megpróbálok "véletlen" összefutni Robikával.Német óra a kövi aztán szünet.A német óra az az óra amit utálok.A német tanár néha a nézésével is megtudna ölni olyan kedvesen vigyorog a kis álszent közben pedig leharapná a fejünket!De túléltem.A szünetben járkáltam arra amerre Robi szokott lenni és nem neki mentem a nagy bambulásban?
-Hé Vera.Jól vagy?-ölelt át.
-Szia.Aha.Csak hiányzol.-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Átjössz hozzánk vagy szeretnéd hogy átmenjek esetleg mozi?-sepert ki aranyosan egy tincset a szememből.Normális ha egyre jobban szeretem?
-Találj ki valamit csak legyél velem.-szorítottam meg és megpróbáltam vissza tartani a könnyeim talán...talán azért haragszik rám Ádám mert nem szereti Robikát és én meg szeretem őt?Két tűz közé lennék szorítva?Nem hiszem...nem tudom...Kérdezzem meg?Áh hagyom a csudába!
-Mit szólnál egy kis lovagláshoz?Ki egyenesednél végre,hiszen olyan görbe vagy húzd ki magad mert rossz vége lesz!-aggodalmaskodott Robi.Igazából nem értem őt olyan gyorsan történt minden,egyáltalán lehet ilyen gyorsan kapcsolat?Hajaj!Persze hogy rábólintottam a lovaglásra tényleg elég görbe vagyok anya sokszor mondja hogy gerinc ferdülésem lesz de áh nem akarom kihúzni magam az fárasztó!Maradok görbe kényelmes pózban.Suli után elfeküdtem.Lusta vagyok olvasni,lusta vagyok gépezni,életerő nuku kedv zero.Csak végig dőltem az ágyon és anya csokis sütijeit majszoltam.Kopogtak.De nem a lenti ajtón ha nem az enyémen.Anya és apa sose kopogtat csak nyugodtan besétálnak.
-Gyere.-szóltam rekettes hangon.
-Szia Vera.-lépett be Robi.Elég idióta látványt nyújthattam főleg hogy még mindig feküdtem és sütit kajáltam.-Adjál csak abból a sütiből.-huppant le mellém mint egy kisgyerek.
-Nem nem adom az enyém.-hisztiztem mert Robika kapálózott a sütiért,esküszöm úgy veszekedtünk mint két óvodás.Végül elkezdtünk birkózni.Nagy nehezen megszerzett egy negyed sütit és elindultunk lovagolni.


Nem volt messze a lovarda ahol tartózkodott Spartan.Csodaszép nagy pej (azaz mint megtudtam barna) ló.Nagyon kecses Kisbéri fajtájú.Robi megmutatta hogy kell nyergelni mondanom sem kell a nyerget nem bírtam el pedig nem tűnik nehéznek.Robi feldobott a lóra (:o) ezek után felpattant mögém (?) és elindultunk egy erdő felé.
-Biztos hogy ez jó ötlet?-kérdeztem rémülten.Robi csak átölelt és a fejét a vállamra tetet.
-Aha.Nyomd le a sarkad a lábfejed befelé fordítsd , a vállat és a sarkad egy vonalban legyenek.-suttogta a fülembe.A hatalmas ló hirtelen beugrott vágtába kicsit nehezemre esett megtartani magam de szerencsére Robi erősen szorította a derekamat és nem hagyta hogy leforduljak a lóról.Mikor a hatalmas tisztásról beértünk az erdőbe abba hagytuk a vágtát.Egy hatalmas tölgyfához értünk,ott megálltunk,Robi lepattant a lóról és engem is leemelt.A Spartan nyugodtan legelészett mi pedig leültünk a hatalmas tölgy tövébe.Robi átölelte a vállam én pedig nem bírtam ki hogy meg ne kérdezzem:
-Akkor mi most járunk?-kérdeztem meg azt ami már régóta böki a csőröm,Robi furán nézett rám majd kinevetett és megcsókolt (!).
-Milyen idióta kérdéseket akarsz még fel tenni nekem?Remélem azért egyértelmű választ adtam.Mondani akartam hogy nagyon is egyértelmű de nem mertem megszólalni.Elvarázsolt ez a csók ahogy a puha ajkai az enyémhez értek...Lehunytam a szemem és próbáltam vissza idézni a pillanatot,Robi csak nevetett........
-Megismételnéd?-kérdeztem lágy hangon.Robi csak cselekedett de ez a csók sokkal tovább tartott,teljesen átölelt erős karjaival.Úristen eszméletlenül jól csókol,vagy csak túlságosan szeretem?A telefonja csörgése vetett véget a csóknak.
-Bocsáss meg.-motyogta és felvette a telefont.Az anyukájával beszélt.-Ideje indulnunk.-mosolygott rám nekem pedig még mindig rettentően hevesen dobogott a szívem.Szeretem!Nem érdekel Ádám csak Robi! (<3)

Szeptember.19 Minden rossz!

Csodálatosan indult a napom e szerdai verőfényes napsütésben.Mint minden reggel elindultam Ádámmal suliba próbálni.Annyira jónak tűnt minden hiszen Robi minden nap rám ír,s mikor találkozunk a suliban van amikor megfogja a kezem (!),Ádám még nem tud erről.Ma szándékozom elmesélni neki.Még messze volt a suli,bele is kezdtem tehát mondani valómba.
-Szóval Ádám.Szeretnék valamit elmondani.-mosolyogtam nagyon feltűnően.
-Hallgatlak.
-Képzeld el vasárnap elhívott randira Robika!Vagy is szerintem randi volt mivel azt mondta szeretne jobban megismerni....Szerinted az randi?-kérdeztem Ádám kicsit elbambult,de végül válaszolt.
-Ezt neked kéne tudni.
-Olyan boldog vagyok.Szerinted most akkor ez már azt jelenti hogy járunk?-töprengtem.
-Miért nem kérdezed meg?-felelte unottan Ádám.
-Ne légy ilyen mogorva!Mi bajod van?-csattantam fel.
-Semmi csak fáradt vagyok.-legyintett.
-Aha persze áruld el kérlek még is mi bánt?-sajnáltam meg Ádámot.
-Tényleg semmi!Ma este ugye fent leszel skypon?-kérdezte félénken.
-Persze.-mosolyogtam biztatóan.Besétáltunk a pince kilences termének hármas próba termébe amit tegnap készítettek el.És miénk a lehetőség hogy elsőként kipróbáljuk.Most kivételesen mi Ádámék előtt próbáltunk.A srácok unottan figyeltek minket.Mikor kimentünk nem érkezett gratuláció.Pedig Ádám legalább ő mindig gratulál nekünk ez eléggé lelombozott.Vajon mi baja?Haragszik rám?De mi okból?Nem értem... semmit se értek.Kimentem a folyosóra ahol Robi és a haverjai fociztak (?),én pedig csodálattal néztem őket míg a diri el nem hajtotta őket órára.Pedig olyan édes volt,egy darabig észre se vettem hogy ül mellettem valaki a földön a falnak dőlve .... Ricsi ücsörgött török ülésben és lenézően bámult engem.
-Mond csak nektek meg még is mi a frász bajotok van???!-háborodtam fel okkal.
-Mi lenne?-rántotta meg a vállát unottan Ricsi.
-Kérlek mondjátok már el most még is mi van nem értem reggel óta olyan furán viselkedik Ádám most meg te is!-öntöttem ki a szívem.
-Majd ő elmondja.Bocs jön a barátos.-tápászkodott fel Ricsi és elindult a termük felé.
-Ő nem a ....-üvöltöttem utána de hirtelen megállt bennem a szó valaki rátette a vállamra a kezét.
-Szia Vera.-huppant le mellém Robi  és átölelt (!) én alig mertem vissza ölelni.Nem hittem a valóságnak.Hát ez nekem egy év öröm.Szorosan átöleltem és elsírtam neki mindent.-Beszéljek vele?-nézett mélyen a szemembe.
-Köszönöm inkább ne.-mosolyodtam el,felálltunk és elindultunk órára.Nusival egész órán leveleztünk neki is elmondtam mindent.Ő kiskorom óta ismer hátha tud segíteni.És tudott megnyugtatott hogy nem lesz baj csak tegyem azt amit jónak érzek,Ádám majd megbékél.Ma egyedül mentem haza suliból,összetört szívvel.Nem tudom mi baja van de fáj amit csinál...Fáj hogy így viselkedik velem,fáj hogy nem tudom haragszik -e,fáj hogy csak arra tudok gondolni vele mi van.Az ilyen egyedüli túrák sose tesznek jót az embernek mert olyan eszme futtatások történnek melyek csak fájdalmat okoznak.Nem szabad elgondolkodni mert belemélyedsz a gondolatokba és csak szomorúságot és bánatot okozol magadnak.Miért történik ez velem?Felsiettem a szobába és vártam hogy Ádám haza érkezzen.Pár percet késett,mi van ha miattam maradt le ennyire?Kigördült egy könnycsepp a szememből és lassan elkezdte járni útját le gördült az arcomon és a nyakamnál megállt megpihent majd eltűnt.Felszikkadt.Nekem se szabad megpihennem küzdenem kell!Oda somfordáltam az ablakomhoz és fel írtam jó nagy betűkkel : I MISS YOU ! <3 :( éjfélig világítottam az ablakomat de semmi jel már elzsibbadt a karom kifogyott az elem a lámpából eldőltem aludni.Skypon is hiába vártam hogy válaszoljon nem írt...Hát akkor ennyit tudok tenni majd még igyekszem.

Szeptember 16. A randi

Ez az!Eljött a várva várt nap.Nagyon izgulok,hat óra után pár perccel Robi megjelent az ajtónk előtt.Gyorsan lerohantam a fél vállamra vettem a táskám.Anya a konyhában ücsörgött és kávézott.Rakéta sebességgel értem az ajtóhoz ahol sprintelés közben jól elestem.
-Jól vagy?-hallatszott odakintről.
-Ja igen csak elejtettem a kulcsot.-improvizáltam.
Kinyitottam Robikának az ajtót aki megölelt és adott egy csokit.Megköszöntem és elbattyogtunk a Plázáig.Egész úton csacsogtunk.Nagyon sok mindent megtudtam Robiról:
Kedvenc étele:Hal
Kedvenc filmje:Holnapután
Kedvenc együttese:Mimi és a többi (saját bandájuk)
Sportja:Régen lovagolt (i love horse!) most már inkább rendszeresen úszik.
Háziállat:Két teknős és egy dán dog
Azt hiszem kb. ennyi ami fontos.
-Ha tizennyolc éves leszek azzal kezdek hogy szerzek egy jogsit és veszek egy motort.-mesélte.
-Hűha még sosem ültem motoron!-képedtem el.
-Majd elviszlek téged is motorozni.-ölelte át a vállam.Én erre úgy elpirultam hogy körülbelül úgy néztem ki mint aki nem kente be magát naptejjel a strandon és szépen leégett.Robi csak mosolygott,a plázában egy csomóan megbámultak minket amitől csak még jobban elpirultam.A mozi büféje előtt kígyózó sorok álltak mi pedig beálltunk a legvégére.Végül is nem telt el olyan sok idő mire sorra értünk.
-Sziasztok mit adhatok?-kérdezte a pultos fiú.
-Én egy nagy popcornt és egy kis coca colát kérek.-magyaráztam.Hamar megkaptam az óriási adag popcornt,Robinak tátva maradt a szája.
-Biztos megtudod enni?-hűlt el.
-Ja.-tömtem a számba egy marék sós finomságot.Robi bezzeg egy nagy colát és közepes popcornt vett.Akkor én nem kérdezősködhetek?A harmadik sorba ültünk és mivel előttem senki sem ült neki támasztottam az ülésnek a lábamat.Robika a film elkezdés után pár perccel megfogta a kezem.Először lesokkolt a hír de azután elpirulva és egyben mosolyogva néztem tovább a filmet.Kifele menet még mindig fogta a kezem.Elindultunk hazafele,végig azon vacilláltam hogy felhívjam e magunkhoz pont megakartam kérdezni hogy nem jönne e fel mikor megszólalt:-Eljössz velem kutyát sétáltatni?
Rögtön lenyeltem a mondani valóm és igent bólintottam.Befordultunk egy mellék utcára és megálltunk egy kék ház előtt.
-Ez a ti házatok?-kérdeztem.
-Ja.-felelt unottan.Meglepetésemre a vaskerítés mögött egy giga nagy kutya ugrott elő és mérgesen csaholt rám.Robika szenvedett még kicsit a kulcsaival ami nem is volt nagy baj mert már attól be voltam ijedve hogy két méterre áll tőlem és egy vaskerítés van köztünk.Nyikorgásra lettem figyelmes,kinyílt az ajtó.-Gyere induljunk.-mosolygott Robi.Szorosan a háta mögé bújtam hogy az a vérszomjas eb nehogy letépje a fejem.Ajaj közelít felém közeledik ugat és bamm..... a vérengző fenevad földhöz szorított.
-Lécci ne egyél meg.....-sipítoztam.A kutya elég hülyén nézett rám és elkezdte nyaldosni a fejem.-Hé nem vagyok fagyi!-nyavalyogtam tovább.Robi röhögve figyelte ahogy a kutyával bénázok.Kezembe nyomta a pórázt én meg nagy nehezen hozzá kapcsoltam azt a nyakörvhöz.
-Indulhatunk.- mosolygott.A kutyája pedig elrántott alig bírtam állva maradni Robi még mindig nevetett majd elkapta a karom és átvette a pórázt.-Jó gyengék a karjaid mit sportolsz te csaj?
-Hát...izzé...olvasok meg...  kockulok... ja  és néha esténként futok vagy reggelente.
-És mi lenne ha járnál velem úszni?-fogta meg ismét a kezem.Jó most történt egy gyors eszme futtatás.
Ha most elképzelem magam úszás közben az eleve gáz a kutya úszás is éppen hogy megy.Robi előtt szóval eleve nagyon nagyon ciki lenne.És ha jobban belegondolok egész végig őt bámulnám ami vér ciki eleve de még az a minimum valószínűleg elállna a lélegzetem ha meglátnám és elfelejtenék levegőt venni meg kalimpálni a vízben hogy ne süllyedjek el és valószínűleg megfulladnék.Viszont ha a pozitív oldalát vesszük mindennap vele lehetnék,lenne közös témánk/programunk és láthatnám őt fürdő ruhában!
-Nem tudok úszni.-motyogtam.
-Sebaj!Mondjuk áh meg van!-csettintett.-Járhatnál lovagolni!Az erősíti kicsit a karod is ha meg kell húzzni a szárat a lábaid is erősebbek lesznek és nem lesz görbe.
-Hé ! Én nem vagyok görbe egyenes vagyok mint a búza szál! -csattantam fel.
-Nyugi.Méghozzá ingyen mivel nekem van egy lovam Spartan és rajta lovagolhatnál.Szívesen megtanítalak!
-De de nem azt mondtad hogy már nem lovagolsz akkor hogy van lovad?
-Verseny szinten nem lovagolok de Spartant nem volt szívem eladni ezért őt valahogy csak le kell mozgatni.És így te is a segítségemre lehetnél.
-Húha ez így már jobban hangzik.Rendben és benne vagyok!-vigyorogtam és már el is képzeltem.
Igaz nem tudok lovagolni de a lovakat szeretem mert szépek meg minden...És most Robika tanítana meg lovagolni többet lehetnék vele.Van közös témánk és programunk is!(Este tuti elmesélem Leilának és Andinak). Méghozzá a segítségére lehetek!Ez így jó lesz!!!!
A kutya sétáltatás után haza kísért Robi és Démon a kutya.Anyával megbeszéltem a dolgot és ő persze most örült neki mert végre sportolni kezdek este rám írt Leila Andi és Lotti (!) is az ügyben.Wow.Úgy éjfél fele megbeszéltünk mindent skypon a lányokkal  és feküdhettem is le aludni.

Szeptember 15.

Én keltem fel leghamarabb gyorsan bekapcsoltam Leila laptopját és felléptem skypra azonnal jött egy üzenetem Robitól.
Robika : Úgy látom nem csak én vagyok ilyen korán kelő.
Vera :3 :Nem nem én is az vagyok. :3
Robika : Ezt jó tudni . Mit csinálsz?
Vera :3 : Veled beszélek.
Robika : Nincs kedved eljönni velem valahova hogy jobban megismerjük egymást?
Úristen!!Ez olyan mintha randira hívott volna!Wááááááááá á.Mit írjak?Gyorsan felkeltem Andit Lottit és Leilát tanácsot kérek.Vagy nem . . . Fú gyorsan kéne válaszolnom .
Vera :3 : De :)
Hú ez meleg helyzet volt.
Robika : Holnap ráérsz?
Vera :3 : Szerintem igen!
Robika : Akkor holnap elmegyek a házatokhoz.Mit szólnál a mozizáshoz?Most megy egy jó film vicces, megnézhetnénk!
Vera :3 : Ha vicces akkor jöhet ;)
És még beszélgettünk sokáig mire a lányok felkeltek megmutattam miket írt Robika.Na hát akkor most leírom a reakciókat:
Leila: Elpirult és a fejét fogta."Úristen úristen!Randid lesz!!!Vele!" hüledező fej miközben a laptopjára mutogat."Ez nagyon jó Robika olyan cuki" "Mázlista vagy" . "Majd felöltöztetlek vagy nem is majd elmegyünk vásárolni!És majd ki sminkelek meg blabla bla..."
Andi: "Remek!" "Próbálj meg ne elpirulni ne úgy mint most." "Gratulálok" "Sok sikert" "Leila nyugodj le!!!" mosolyogva biztatott miközben elpirulva .Megölelt és az előző szavakat hajtogatta viszont Leilával ellentétben ő felnőttesen diplomatikusan viselkedett úgy örült velem mint egy egyetemista .
Lotti:"Aha szuper" "Kéz és lábtörést" "Nem illetek össze " "Aha" "Ti csak ne csitítsatok!!" unottan fetrengett az ágyon és szinte rá se bagózott.Kedves szavakkal illetett . Igazából csak azért ilyen mert őt az ilyenek nem érdeklik de ez hosszú. . .
Ennyi volt a reakció és délben már indultunk is vásárolni.Leila minden butikba beszaladt és igazából csak szempilla spirált szájfény és szemhéj tust vettem ja és egy köröm lakkot meg egy gitár pengetőt.Persze Leila hat szatyorral vonult haza.Lotti vett szintén egy gitár pengetőt meg tartalék húrokat.Andi pedig  dob verőket és szájfényt vett.Ezek után haza mentem és elmeséltem vacsoránál anyának mindent (apa akkor még nem volt otthon). Anya nem kimondottan repesett.
 -És azzal az Ádámmal mi lesz?
-Jajj anya ő csak a haverom!
-És egyáltalán ki az a Robi?
-Egy srác a suliból.Na anya életem lehetősége.-könyörögtem kiskutya szemekkel
-Felőlem mehetsz de ....
-Nincs de.Bíz mennem jó.-tettem anya kezére a kezeim és felálltam majd elmosogattam.Szóval holnap délután elmegyek Robikával mozizni!!!Remek korán felkelek és esetleg felhívhatnám a házba.. . vagy az túl rámenős?Majd megkérdezem Leilát mi a véleménye .

Szeptember 14. Ismét Leiláéknál.

A próba mint mindig nagyszerűen sikerült ma már Ádámék voltak.Miközben a legfelső emeletre tartottunk én kémia miatt ő rajz miatt Ádám felhozta az a témát hogy kivel beszéltem egész éjszaka.
-Na ne te csak nem leskelődtél??-sipítoztam.
-Nem nem dehogy!Félre ne érts!Csak nem voltál fent skypon és át néztem az ablakon de csak annyit láttam hogy nagyban telefonálsz,aztán hajnal egyig foglaltat jelzett a telefon.
-Csak nem féltékeny vagy?-vigyorogtam és bementem a kémia terembe.A kémia terembe hármas padok vannak Én Csilla és Nusi ültünk egy padnál.Kémiáról hamarabb elengedtek és így betudtam kukkantani a rajz terem ajtaján ahol éppen Ádám felelt (mivel raj és művészettörténelem órájuk volt). Mondta hogy nem megy neki ez a tantárgy de hogy ennyire nem. . . .A többi órán nem történt semmi érdekes , viszont mateknál az utolsó óránál már alig bírtam kivárni a csengő végét . Csengő előtt fél mp.-vel már rohantam ki az ajtón ami miatt a matek tanártól tuti kapok egy jó nagy szidást,se baj sokan túlélték már.Leiláékkal a suli előtt találkoztunk volna de kiderült hogy Leilának hat órája van.Szóval most várhattunk egy egész órát rá.Csengőkor (szünetre csengettek) mindenki rohant a büféhez.Esküszöm mintha valami versenyhez rohannának viszont nagyon megszívták mert Lotti volt az első aki megvette a megmaradt hot dogot.Amint ezt a sorban állok megtudták szinte a fele csapat távozott.Nagy nehezen lebaktatott Leila is és elindultuk hozzájuk.A táskám tele volt rakva ruhákkal és mindennel ami kellhet.Bementünk a házba természetesen Brúnó még mindig a szívrohamot hozta rám de talán már nem is olyan ijesztő egy bestia.Leila anyukája kitett magáért.Éjszaka felléptem skypra három új üzenetem jött.Bemásolom:
Robika : Szia Vera!Láttalak téged ahogy Leilával meg két másik lánnyal nagyon ismerősek voltak . . .
Vera :3 : Szia.Aha ők a banda társaim Andi és Lotti.Honnan ismered Leilát?
Robika:Régen Leilával zenéltem.Én voltam a dobos ő az éneked gondolom ő még mindig éenkel.
Vera :3 :Aha . . . Hű mennem kell bocsánat jó éjszakát.
Robika : Viszont.

Ádám : Vasárnap garázs próba lesz van kedved eljönni?
Vera :3 :Naná!

Natasa : Szia Vera mondd meg a lányoknak hogy hétfőn hatkor jöjjenek vissza a suliba klubb megbeszélésre.
Vera :3 :Jó.

Nagyjából ennyi volt ezek után jött az ismert palack játék pont én kerültem sorra.
-Szerelmes vagy Ádámba??-kérdezte Andi.
-Nem. Dehogy!-Hökkentem meg.
-Akkor kibe??-világított a szemembe egy elem lámpával Leila.Én csak elpirultam a lányok rögtön vették az adást.
-Ki az a fiú?-szótagolta Lotti.
-Még én se tudom hogy szeretem!-mentegetőztem.
-Aha.Ha szereted elmondod.-mosolygott Andi és hála az égnek megúsztam a témát.Ezek után még egy csomó marhaságot műveltünk végül bealudtunk.

Szeptember 13.

Csütörtök  van hangulattal pattantam ki az ágyból.A csütörtöknek most nem csak azért örültem mert hamarosan hétvége ha nem azért is mert holnap péntek és Leiláéknál alszom!Korán reggel indultunk most nem Ádámmal.Annáék háza előtt egy lány állt szorosan össze húzott copf egyenes hát/vállak magasan tartott áll jellemezte.Egy kockás inget viselt és egy farmer nadrágot meg egy őszi vékony divat csizmát.Anna azonnal rohanni kezdett a lány felé.
-Csilla!!!! -ölelte át szorosan a Csilla nevezetű lányt.Aztán beugrott ő az a csaj akivel annyira jóba lett az utóbbi napokban.Én is mosolyogva odasétáltam.
-Szia!A nevem ...-kezdtem bele a mondatba de közbe vágott.
-Szia Vera!!Mindig eltünsz az osztályban alig látlak.Nusi mesélte hogy gitározol.
-És énekelek.-javítottam ki a második embert.Miért hagyja ki mindenki nálam az éneklést?Ennyire nem látszik rajtam?-Öhh húha már ennyi az idő indulnom kell próbára heló!-iramodtam meg az iskola felé Ádámék ma cseréltek egy másik bandával így most ők még mindig próbálnak de hamarosan vége lesz a próbájuknak!Szaladtam le a pincébe és tipikusan éppen nyílt az ajtó mikkor én rohantam volna be és neki száguldoztam egy embernek.Szépen lefejeltem a személynek a mellkasát.Fiú volt.
-Hé hé óvatosan te kis rakéta.-simította meg a fejemet a srác.Nagyon lágy hangja volt.
-Bocsánat.-felnézzek és a szokásos a sztori egy nagyon helyes pasi áll előttem.Elpirulok a szívem hevesebben ver a pocakom görcsbe rándul.Miért van az hogy csak helyes pasiknak bírok neki menni?Valami mágnes van bennem ami csak oda húz?
-Semmi baj bárkivel előfordul a nevem Robi.
-Az enyém ...
-Veraaa!!Gyere!!Ne enyelegj folyton!-üvöltött Andi.
-Hmm...szóval Vera.Szerintem menjél majd még találkozunk szia!-intett és elment.Én pedig unottan bementem a próba terembe.A rövid próba után felmentem a terembe.
-Kinek van kész a házija?-üvöltötte Zoli az egyik osztálytársam.
-Nekem.-nyújtottam unottan a kezem.Erre az összes fiú (mind a tizennégy) oda jött az asztalomhoz másolni.Remek.Mivel nem vagyok menzás elindultam haza.Mentem ki a kapun Ádámmal mikor valaki a zsebembe csúsztatott egy kis cetlit amire Robi teljes neve facebook elérhetősége és telefonszáma volt.Ádám is megszemlélte a lapot.
-Ki az a Robi? -kérdezte én meg elpirultam.
-Csak egy srác.-legyintettem.Mikor haza értem rögtön felhívtam csak egy srácot.Egészen hajnalig fecsegtünk még tanulás közben és telefonáltunk annyira jó fej.És vele egészen más beszélni mint Ádámmal nagyon más!

Szeptember 12.

Már sokkal jobban vagyok,az orrom is helyre jött lelehet  szedni most már azt a valamit is amit az orromra tapasztottak.Minden reggel Ádámmal mentem suliba és a lányokkal minden nap együtt voltunk.Nagyon összebarátkoztunk talán túlságosan is Nusival alig beszélek mostanában.Lehet hogy el kéne hívnom görkorizni.Régen minden nap mentünk.De most mintha megszakadt volna a barátságunk.Végül is ez csak is az én hibám én nem kerestem fel már napok óta.Ezért úgy döntöttem hogy ma felhívom próbák után.Sokáig kicsöngött mire felvette a telefont.
-Halló?-szólt bele.
-Szia Nusi!!Nincs kedved ma lejönni velem görkorizni?
-Hmm...rendben a bolt előtt találkozzunk.
Gyorsan felvettem a görkorim és indultam is.Félúton jártam mikor megcsörrent a telefonom.
-Igen?-vettem fel a telefonom.
-Szia Vera!Este nem jössz át filmezni?-kérdezte Ádám.
-Hát...izzé még nem tudom ....
-Rendben ha jössz majd csengess át.
Okika.-mosolyogtam magamban és megpillantottam Nusit a boltnál ezért gyorsan elköszöntem és oda gurultam hozzá.
-Szia Nusi!
-Szia Vera.Olyan rég görkoriztunk együtt.
-Na igen.Mit szólnál ha ma este nálunk aludnál?És elmehetnénk filmezni az egyik haveromhoz.Szeretném majd neked bemutatni.
-Húha!Az jó lenne!
Nusi nagyon sokat mesélt mondta hogy nagyon jóba lett egy lánnyal a suliban a neve Csilla.Mindenféle képen be akar neki mutatni.Állítólag nagyon vicces és imádja a lovakat,holnapra megbeszéltük hogy  elmegyünk hármasban görkorizni,lehet hogy én meg a három másik legjobb barátnőm mutatom még be neki.Nagyot görkoriztunk nagyon nagyot.Tényleg már égette a lábamat a görkorcsolya mire odaértünk Ádám házához azaz a mi házunkhoz ami Ádámék háza mellett van.Becsengettem egyszer.....majd még egyszer...és még háromszor.De nuku senki sehol.Vajon hova tűntek?Nem úgy volt hogy menjek át?Gyorsan megcsörgettem Ádámot,hirtelen az ajtó mögül egy nagy robbanás hallatszott,én meg annyira megijedtem hogy a telefonomat hozzá vágtam a földhöz.Nusi másképp reagált ő a csinos kis hátsójára esett.Ebben a pillanatban nyitotta ki Ádám az ajtót.
-Ez mi volt.-kérdeztem lesütött szemmel igazából a telefonom pásztáztam és azon gondolkoztam hogy az án görkori tehetségemmel hogy tudnám felvenni.
-Hát nem mondtam hogy filmet nézzünk?-emelte fel Ádám a telefonomat és a kezembe nyomta.
-De,de nem azt hogy robbantósat.
-Hát nem mondtad hogy azt nem szereted.Mindegy ha akarod fent is nézhetünk filmet mondjuk a Másnaposokat?
-Juhé azt imádom.-próbált feltápászkodni Nusi,de persze Ádám neki is segített.-Egyébként Nusi vagyok azaz Anna de hívj Nusinak.-markolta meg Ádám kezét Nusi hogy felhúzza magát.
-Én Ádám vagyok és hívj csak Ádámnak.-kacsintott Ádám.(Jó sok névismétlés ) felmentünk és elkezdtük nézni a Másnaposokat.Mikor vége lett a 2-nek is elfordítottam a fejem és azt hittem szívinfarktust kapok ott helyben.Az én kedves troll anyukám ha szabad ezt a jelzőt használnom rá ott kuksolt az ablakomban és minket kamerázott (?) persze mikor észrevettük és lelepleződött rögtön lehajolt.Nusival megköszöntük azt hogy ott lehettünk és átmásztunk a mi házunkba.Akkorra már irtó sötét volt.Adtam Nusinak pizsit megálltam amivel csak kellet,éppen lefekvéshez készülődtünk mikor ismételten jött egy hívásom.Lotti hívott,aztán Leila és Andi így tudunk hármasban beszélni.Kihangosítottam a telefont hogy Nusi is halljon mindent,a telefonos bemutatkozás pipa már csak élőből kéne találkoznunk.Hajnalig telefonáltunk aztán ugrott be hogy Nusinak nincs itt a táskája.És nincs itt a tankönyve se se semmi!Hirtelen megütött a guta annyira elkezdtem pattogni tervet kovácsoltam a többiek csak nevetve hallgatták a tervem és mikor a zoknikból készült kötelemen akartam lemászni akkor megszólalt Nusi hogy útba esik a házuk és betudunk érte ugrani.Szuper ezek után csak hosszú alvás következett.

Szeptember 10. Nem a legjobb napom se estém

Nagyon boldogan keltem mivel tudtam hogy Ádámmal megyek suliba és reggel próba is lesz ahol találkozok Leiláékkal akik már a legjobb barátnőimnek számítanak.Ádámmal ugyan akkor jöttünk ki a házból amin nagyot nevettünk.Elindultunk a sulihoz nagyon sokat beszéltünk szinte be nem állt a szám.Útközben sikeresen elestem a semmiben.Ádám felsegített én pedig jól kiröhögtem magam.Telefon számot cseréltünk és megbeszéltük hogy bejelöljük egymást skypon és facebookon is hogy jó sokat tudjunk még dumálni.A suliba érve ránéztem az órára.
-Nane elkések!-kezdtem el szaladni mivel ötkor kezdjük a próbákat és már öt óra tíz volt.Ádám szaladt utánam én megint orra buktam de nem zavart futottam be a próbára.
-Sziasztok lányok bocs hogy késtem!-zuhantam be az ajtón.
-Szia semmi baj.Már megint elestél?-kérdezte Andi.
-Igen de nincs baj megtörlöm az orrom és kezdhetjük.Majd próba után felmegyek az orvosiba.
-Te tudod.-állt fel Lotti az asztaltól és elkezdtük a próbát.Egy óra kemény gyakorlás után úgy éreztük ez sikerül.Ádám szokásához híven megdicsért minket,majd felvezetett az orvosiba.
-Már megint elesett?-kérdezte az orvos amint meghallotta a hangom.
-Izzé. . . Igen.-sütöttem le a szemem.Tiszta vér voltam és elkezdett sajogni az orrom.
-Ühüm ez kétség kívül betört ez már nem tréfa.Menjen el kórházba.Fiatal ember vezesse el a kisasszonyt a kórházba felmentem önöket a mai napról.Megadnák a nevüket?
-Márton Ádám és Kaposvári Vera.-adta meg az adatokat Ádám.Ezek után elsétáltunk a kórházba ami nincs túl messze.A kórházba érve nem tudtuk mit csináljunk hova menjünk ezért felhívtam anyát aki aggódva és nagy nehezen kinyögte hogy hova menjünk és megadta az ottani orvosunk nevét.Elmondta hogy mit mondjak mit csináljak így már könnyebb volt.A röntgen képen tisztán látszott hogy betört az orrom bekötötték és hazaküldtek adtak orr cseppet is.Haza mentem anya nem volt otthon így hát kettesben maradtunk Ádámmal akivel a Comedy Central bemutját néztünk.Este hazaért anya ezt onnan tudom hogy valami megvillant és arra felkeltem mert amúgy Ádám vállának dőlve aludtam(anya lefotózott minket).már láttam a jövőben hogy mit fog a fotó aláírni:A FIAM és a lányom.Pár perc múlva Ádám is feleszmélt és elmeséltem neki ezt ő persze nagyot nevetett rajta később skypon videó kamerát indítottak a lányok és mindent megbeszéltünk.Mondtam hogy holnap biztos megyek de ekkor meglökött Ádám és kijavítottam magam hogy holnap után leszek.Aztán felhívott Nusi is hogy minden rendben van e.Ádám később hazament de hagyott nekem itt egy kis ajándékot egy üvegfestéket ami könnyen lemosható nem maszatolódik és egy zseblámpát.Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy valaki zseblámpával világít.Kékkel az volt Ádám ablakára írva hogy :  I MISS YOU! A zseblámpával ezt világította meg most már tudtam miért hagyta itt az üveg festéket és a zseblámpát.Erre azt a választ írtam : Te is nekem . Majd a továbbiakban skypoltunk egészen éjfélig fent voltunk aztán megmondtam neki hogy most már aludjon mert holnap neki még iskola van.Este még jött egy üzenetem Andi írta:
Szia Vera!Pénteken megint ott alvós buli lesz Leiláéknál várunk téged is azért én írok mert Leila lebeszélte a pénzt a kártyájáról.De ez nem meglepő :$ Majd írj ha jössz!Bocs ha felkeltettelek jó éjt!
Nagyon jólesett elolvasni az üzenetet természetesen vissza írtam hogy ki nem hagynám megyek és hogy viszont jó éjszakát.Este nem tudtam aludni ezért kiültem a tetőre a csillagokat nézni de mivel nagyon hideg volt vissza másztam a szobámba és mivel nem bírtam nyugton maradni esti futásra indultam.Felvettem a mackó nacim,az edző cipőm és egy snoopy-s pulóvert.Aztán átvettem a mackó nadrágot és helyette egy cica nacit vettem fel.Összekötöttem a hajam és hagytam egy cetlit a megvetett ágyamon.
Kedves anya vagy apa!
Lementem futni van nálam teló.Nem kell aggódnotok!
puszi Vera ;)
Ezzel el is indultam  futni mikor jöttem vissza fele még Ádámék házát se értem valaki a mellettem levő járdáról átszólt.
-Mi van megy a buszod ha akarod szívesen elkísérünk a busz megállóig.-nevettek olyan tizennyolc év körüli fiúk.Úgy tettem mintha oda se figyelnék mintha észre se vettem volna viszont belül nem tudtam álcázni a félelmemet.Igaz akkor még nem féltem annyira de mikor a sötétből elkezdtek közeledni a fiúk már teljes szívemből azt kívántam hogy lőjenek le.Oda jöttek hozzám és körbevettek összesen négy fiú.Az egyik elkapta a csuklómat és elakart húzni valahová de erősen tiltakoztam próbáltam leszedni a fiú mancsát a kezemről.És mikor egy másik fiú lefogta a kezem elüvöltöttem magam.
-Ádám!-ez volt az egyetlen név ami eszembe jutott nem tudom miért az övét kiáltottam ez jutott eszembe.Nem tudom miért nem azt üvöltöttem hogy anya apa vagy esetleg segítség.És egy darabig meg is ijesztett a dolog.Az egyik megpróbálta befogni a szám de én alkalmaztam azt a módszert amit hat éves korom óta alkalmazok megharaptam a kezét.És ekkor újra elüvöltöttem magam.
-Ádám!!!-sokkal hangosabban szerintem a fél utcát felkeltettem.
-Vera!!Hol vagy?-hallottam meg Ádám hangját.A hangja esküszöm mintha erőt adott volna nekem vagy nem is ötletet mert akkor szépen tökön rúgtam azt a srácot aki fogott és elkezdtem futni futottam futottam Ádám hangja felé aki már nagyon aggódott értem mikor megpillantott a lámpa fényben azonnal szaladni kezdett felém én pedig szorosan átöleltem a derekát.
-Mi történt?-kérdezte ijedten én pedig mindent elmeséltem neki.A sztori végén elkezdett röhögni én pedig sírni.
-Úgy féltem.-sírtam össze a pizsamáját mivel abba volt meg papucsban.
-Nincs semmi baj már vége.-nézett a szemembe és letörölte a könnyeim.
-Kérlek ezt ne mondd el senkinek.-öleltem át még erősebben.
-Ha nem szeretnéd nem fogom.-simogatta meg a hajam és elkísért a házig fel a szobámba.A lapot amit írtam a szél kifújta a szobámból.Ádám megpróbált megnyugtatni de én akkor is megvoltam ijedve.Már nem tudtam mitől atl hogy majd nem elraboltak vagy attól hogy Ádám nevét kiáltottam félelmemben vagy ettől az egésztől?Nem tudom.De nem is vagyok rá kíváncsi a lényeg hogy vége.

Szeptember 9. Mindnet megbeszéltünk

Reggel szakadt az eső Leila szülei már nem voltak otthon.A reggelit az asztalon hagyták mi pedig négyen lementünk kajálni.Meglepetésemre a hatalmas dobermann bent volt a házban.Végül is nem tudom miért lepődtem meg hisz odakint szakad az eső.
-Jó reggel Brúnó úrfi.-köszönt mosolyogva Leila és elkezdett játszani a kutyával.Leila úgy játszott a kutyával mint egy kis gyerek jó volt nézni, ahogy rózsaszín bokáig érő hálóingjében futkározott kék szemei ragyogtak és nagyokat nevetett.Hamar elfáradtak úgyhogy leültünk enni.Leila unottan szedte ki a szendvicséből a szalonnát és bedobta az asztal alá ahol Brúnó feküdt.
-Te jól vagy a legfinomabbat oda dobod a kutyának akkor inkább add nekem.-morgott Lotti.
-Hát ha még kérsz a hűtőben van.Nem szeretem a szalonnát.-mondta kedvtelenül.
-De hát a szalonnát csak szeretni lehet.-döbbentem le.
-Ez van.
Ezek után úgy döntöttünk tv-t nézzünk valami jó kis szerelmes filmet.Letelepedtünk a kanapéra és mákomra mellém ült Brúnó is szóval én egész végig rettegtem mikor szakítja le a fejem.Na jó annyira nem féltem csak kicsit.Délben már nagyjából elállt az esőzés,csak csepergett,így elindultam haza fele igaz a lányok százszor meg még annyiszor megkérdezték hogy nem e maradok még de nem maradtam.Tudtam hogy még annyi mindent megakarok beszélni Ádámmal és most hogy a szomszédunk tuti átjön.Másik lehetőség anya velem küld nekik "örülök hogy a szomszédunk vagy " sütit.Na igen ennek a sütinek köszönhetően mindig leégek az új szomszédok előtt.Mikor hazaértem megtudtam hogy az utóbbi lesz,és anya egy bazi nagy kosár meggyes sütivel átküldött a szomszédba ahol le voltak bontva a kerítések gondolom új lesz az is.*DING-DONG* csengettem be.Ádám öltönyös változata nyitott ajtót.
-Szia.Izzé...üdv a szomszédban mi a melletek lévő lakásban lakunk ott ni!Ez amolyan üdvözöllek a szomszédban süti.-mondtam zavartan.
-Szia!Egy pillanat.Ádám!-üvöltött be a házba.
-Mi van?!
-Gyere!-üvöltött újra.Ádám pár mp.-múlva már az ajtóban állt.
-Oh szia!Elmehetsz Robi!-támaszkodott Ádám az ajtó félfának és egy nagy rágógumi buborékot fújt amit kipukkasztottam és a feje tiszta rágógumi lett.Ezen nagyot nevettünk.Robi azaz Ádám öltönyös változata unottan nézett minket.
-Ádám ki jött?-lépett oda Ádám anyukája.
-Csókolom.Hoztam üdv a szomszédban sütit remélem nem zavarok.
-Milyen kedves!Gyere beljebb.-mosolyodott el Ádám anyukája.
-Igazából nem akarok zavarni.
-Nem zavarsz.-mosolygott Ádám.-Anyu ő itt Vera nagyon jó barátom.
-Hát akkor meg végképp gyere beljebb már nagyjából rend van.
-Na jó.-Beljebb léptem  épp venni akartam a cipőm mikor az anyukája rám szólt hogy le ne vegyem is is nagy a kosz és felfázok még a végén.Felmentem Ádám szobájába ami zöld színű volt elkezdtem beszélgetni vele még nem volt fent a függönye és éppen kinéztem az ablakon és majd nem szívrohamot kaptam anya nézett engem mosolyogva az én ablakomból.Ádám is ijedten nézett oda.
-Anya nézz minket.-mondta én pedig kidőltem a röhögéstől.
-Szóval akkor még sem vagy más mint ahogy  megismertelek.-gondolkodtam hangosan
-Mi?
-Szombaton az ablakomba ültem és láttam ahogy az Robi kiszáll a kocsiból én meg totál szívrohamot kaptam hogy most mi van.De jó tudni hogy csak a tesód.
-Az iker tesóm-javított ki.
-Az ikertesód.Kérdezhetek valamit?-kérdeztem kínosan.
-Aha.
-Ugye te is csak barát ként tekintesz rám.-kérdeztem elpirulva.
-Nem.-nézet komolyan a szemembe és hirtelen megállt bennem  az ütő-Úgy tekintek rád mint a hugomra.És nem csak az anyukád miatt ha nem mert te nekem többet jelentesz mint barát te már a testvérem vagy.-mondta halál komolyan én pedig szorosan átöleltem.
-Én is így vagyok ezzel.-és igen így voltam ezzel,ha jobban belegondolok nekem ő több mint barát viszont kevesebb mint szerelem.Elég irritáló volt hogy mindeközben anya bámult minket az ablakomból én a kezemmel intettem neki hogy menjen el de ő csak a fejét rázta.Szuper ha belegondolok ilyen anyukával nehéz lesz a szerelmi életem elképzeltem mi lesz ha randizni fogok egy fiúval,és kitört belőlem a röhögés.
-Mi van.-kérdezte Ádám.
-Csak eszembe jutott hogy mi lesz velem ha randizni fogok hogy anya mit fog csinálni.
-Na és mit?
-Távcsővel kémked majd utánam.-elképzelte ő is szerintem mert ezek után sírni kezdett a röhögéstől.
-Ideje lesz mennem jó hogy beszéltünk.Holnap megyünk együtt suliba?-kérdeztem
-És ez neked kérdés.-utánzott engem Ádám én pedig nevetve elbúcsúztam a családtól és vissza mentem anyához.Akkor már apa is otthon volt csak egy órát voltam el de anya azt mondta hogy nem kéne egész nap csavarognom.Na jó ha ő ezt annak nevezi.Hamar eltelt a nap elolvastam végre a Heidit németül igaz több időt szántam szótározásra mint olvasásra.De nálam ez alap nem tudok jól németül,de ha jobba belegondolok egy nyelvet se beszélek jól csak a magyart.Meg a virág nyelvet.Hahaha de ahhoz nem kell nagy tudomány nekem is egy ovis tanította.

Szeptember 8. Rose of hope együtt egy éjszaka

Ádám nem hazudott másnap jöttek a nagy teher kocsik amik bútorok százait cipelték.Szombat van megvolt az első hét a suliban,az ablakomban ülök és azt figyelem hogyan pakolják ki a bútorokat hogyan rendezgetik Ádám szobáját,magyarán az új szomszédunk beköltözését figyeltem.Anya kicsit furcsállotta hogy miért ülök az ablakban,az egyik térdem felhúztam a másikat kinyújtottam és a lefelé nyúló boltozatnak dőltem.A Rose of hope azaz mi nagyon sokat gyakoroltunk,szinte minden nap órákat volt amikor este is maradtunk és fáradtan nyögdécselve kimerülve újra és újra eljátszottuk ugyan azt az egy számot.Nagyon elbambultam egyszer csak egy fekete BMW kanyarodott be a házhoz ezt a kocsit még nem láttam.Az autóból egy öltönyös hapi szált ki fekete napszemüveggel és egy barna aktatáskával a másik oldalról az anyós ülésről egy kedves arcú hölgy szált ki lila kosztümben és egy hatalmas kalappal a fején.Hátulról pedig...nem hittem a szemeimnek Ádám szált ki fehér ingben farmerben és egy fekete converse-ben.De most komolyan nem hittem a szemeimnek ez az az Ádám aki kockás ingben nyúzott farmerben agyon rúgott viktory cipőben lazán basbool sapiban flangászik a suliban?Nem ismertem rá először,nagyon komolynak tűnt mint aznap éjjel a megszokott gitár helyett egy aktatáskát fogott a kezében.Ez nem ő!Próbáltam vigasztalni magam.Anya pont ott volt a szobában mikor kiszállt Ádám a kocsiból.
-Te Vera az ott nem a kis barátod aki tegnap feljött?-kérdezte pontosan oda mutatva az ablakon keresztül ahol az állítólagos Ádám állt.
-Remélem hogy nem ő.-hisztiztem és akkor kinyílt a másik ajtó és akkor Ádám ismét kiszállt a kocsiból.Nem értettem semmit.Szombat reggel az ablakomban ülve azt néztem hogyan költöznek be az új szomszédjaink és hogy hogyan száll ki Ádám kétszer is a kocsiból.Anya is megdöbbenve nézett oda.
-Vera...-próbált megszólalni anya de inkább csak megrázta a fejét és legyintett-Semmi lemegyek süssek sütit?Apád hamarosan hazajön.
-Igen.-mosolyogtam anyára és megfogadtam hogy amint újra találkozok Ádámmal megbeszélek vele mindent.Mindent!Pár óra múlva úgy dél környékén megcsörrent a telefonom.
-Haló haló.-szólt bele egy hang gyorsan ránéztem a telefonomra a képernyőn egy Leiláról készült kép állt.
-Szia Leila!
-Nincs kedves átjönni itt van Andi és Lotti is.Mit szólnál egy ott alvós bulihoz?
-Az nagyon jó lenne hol is laktok?.....Elkezdek pakolni.....Rendben akor fél óra múlva ott leszek szia!-köszöntem el.-Anya ma Leiláéknál alszom a barátnőmnél nem baj?-üvöltöttem le.
-Nem kicsim nem baj!Kivigyelek kocsival?
-Szerintem inkább gyalog megyek de azért köszi.
Gyorsan össze pakoltam a cuccaim fogkefe,fogkrém pizsama és holnapi ruha.Bedobtam egy szatyorba és már szaladtam is Leiláékhoz.Mikor a házukhoz értem kicsit elcsodálkoztam igazi nagy luxus villa állt előttem.Hatalmas medencével,kerttel és egy hatalmas kutyával a kertben.Mikor először megláttam szívrohamot kaptam a nagy dobermanntól.Gyorsan becsengettem és Leila már szaladt is ki megsimogatta a dobermann fejét és beengedett.
-Szia Vera úgy örülök hogy eljöttél.-ölelt át.
-Szia Leila mi ez a nagy kutya?-kérdeztem.
-Ja ő itt csak Brúnó hát nem édes.-mosolygott angyalian Leila.
-De...nagyon cuki.-nyögtem élettelen hangon.
-Na gyere.-ragadta meg a kezem és bevonszolt a házba,a szobája fent volt a legfelső emeleten hatalmas szobája van szinte a fél emeletet elfoglalta volt benne egy gitár és egy mikrofon egy hatalmas ágy egy iróasztal és egy szekrény sor.-Szóval beszélni akartunk veled.
-Beszélni miről?-kérdeztem ijedten.
-Miért hazudtál nekünk?-kérdezte Leila mindig mosolygós tekintetét most elöntötte a komolyság.
-Én nem hazudtam nektek.-kértem ki magamnak.
-Azt mondtad nem jársz Ádámmal de hát randizgattok a könyvtárban elkísér sok helyre és átment hozzátok.
-Én csak barátként tekintek rá.-fontam össze a karom és grimaszoltam.
-Az lehet hogy te igen de abba még nem gondoltál bele hogy ő hogy tekint rád?-kiáltotta éles hangon Lotti.-Nem vagy gyerek észrevehetnéd!-és ekkor megenyhült az arcom és rájöttem ez nem egy komolytalan beszélgetés volt ha nem nagyon is komoly és akkor elkezdtem gondolkozni.Vajon ő is úgy tekint rám mint én rá?
-Hát persze hogy igen!Ő is jól tudja hogy egy ilyen barátságot egy hülye kis szerelem romba döntene!Kérlek erről ne is beszéljünk többet.-üvöltöttem.A lányok csak összenéztek és jó barát módjára felejtettük a témát.Egész nap jól szórakoztam a lányokkal este felhívtam anyát hogy jól vagyok nincs baj holnap délben otthon leszek.Este értek haza Leila szülei és madarat tolláról gyereket szüleiről.Leila szülei elragadóan néztek ki mint maga Leila.Az anyukája irtó kedves és istenien főz az apukája vérbeli üzlet ember és egyben vérbeli humorista egész éjszaka szakadtunk  a röhögéstől.Kiderült hogy Leiláéknak van egy zene szobájuk és ott eljátszottuk a számunkat.Leila anyukája sírva fakadt a büszkeségtől és megölelte Leilát.Egészen éjfélig fent voltunk és kint az erkélyen horrort meséltünk.Én a kedvenc babás sztorim mondtam el ami után Leila megfogadta hogy az összes babáját kidobja a kukába.Végül elaludtunk egész álmomba mosolyogtam szerintem.

Szeptember 5. Rose of hope első próbája

Korán reggel keltem úgy reggel négy óra fele mert öt órakor lesz az első próbánk egészen hatig fog tartani.Hattól hétig a Winners próbál.Gyorsan felkaptam a táskám és indultam a suliba az alaksor kilences termének próba termébe.Miközben szaladtam le a lépcsőn szépen fejre estem Leila és Andi segítettek fel.
-Nem ütötted meg magad?-kérdezte Leila aggódva.
-Vérzik az orrom.-néztem a kezemre ami az orrom által csupa vér volt.
-Vigyük gyorsan az orvosiba.-ragadta meg a karom Andi és már szaladtunk az orvosiba ahol betapasztották az orrom.
-Jobban is oda figyelhetnél.-nevetett az orvos mikor meghallotta hogyan történt mind ez.-Na menjetek lányok.
-Rendben köszönjük csókolom!-köszöntünk el.Lent Lotti már várt ránk és ő is nagyot nevetett az eseten később én is beláttam hogy nagyon vicces.
-Jajj olyan ügyetlen vagy Vera.-ütögette meg a hátam Lotti és nevetve bementünk a próba terembe ahol Natasa ücsörgött.
-Na lányok kezdjük el akkor először is megnézzük hogy szóltok együtt és külön külön ezt kéne elénekelni és eljátszani kihúztam mindenkinek a szerepét.-és oda adott nekünk egy kottát.-Ezek után elkezdünk írni egy dalt a téma a barátság.Remélem menni fog na először is próbáljátok külön külön eljátszani ezt a zenét.
Neki láttunk tehát.Először meghallgattuk a zenét és Leila megpróbálta elénekelni.Nagyon szép hangja volt vékony viszont nagyon erős és hangos és nagyon nagyon tiszta.Ezek után Lotti basszus gitározott aztán én kerültem sorra.Megpróbáltam minél ügyesebb lenni viszont voltak hang tévesztések másodjára sikerült eljátszani nagyjából jó ezek után a dobos jött és együtt kezdtük el előadni.Nagyon jól hangzott Natasa elvolt ájulva tőlünk ezek után neki láttunk a dal írásának kint az asztalkánál és jött a Winners a helyünkre.
-Mit szólnátok ha ez lenne a zene ritmusa hogy tratnta trantatata tranta trantatata.-kérdezte Andi-És mondjuk ez gitárral próbáld el.-megpróbáltam eljátszani minden hangban a leadott ritmust és nagyon jól hangzott.
-Ügyes akkor ez megvan.De mondjuk szerintem lehetne kicsit lágyabb...-szólt Leila és látszott rajta hogy ez nem annyira a stílusa.
Végül dűlőre jutottunk mert Lotti kitalált egy jót.
-Mit szólnátok ha a refrén az lenne hogy:Mert barátok vagyunk.-kérdeztem.-És felsorolhatnánk hogy mit tudom én segítenék a bajban érted mindent megtennék meg ilyenek.
-Ez nagyon jó ötlet jól haladunk.-felelte Leila és neki kezdett szolmizálni én pedig játszottam gitáron a hangokat.Egyszer csak megszólalt valami zene.Kicsit rockos volt de nagyon tetszett mikor meghallottam Ádám hangját is nagyon fura érzésem támadt.Olyan csodásan énekelt kicsit rekedtesen de elvarázsolt teljesen.
-Wow jól nyomják ez melyik banda?-kérdezte Lotti.
-A Winners.-válaszoltam és átadtam magam a csodás zenének.A dal felét megírtuk de kifogytunk az ihletből és pihentünk kicsit.Pár perc múlva a Winnersek is kijöttek nagyon nyúzottnak látszódtak.Mikor becsengettek szaladtunk a termekbe egyébként Andi és Lotti kilencedikesek vagy is velem egyidősek a-sok.Leila 10.-es a-s.Órák után lementem a portára és vártam Ádámot vártam,vártam és vártam.Egyszer csak megjelnt a fiúk nélkül.
-Szia Vera bocsi hogy megvárattalak.
-Szia semmi baj biztos nyomós okod volt rá.
-Mi történt az orroddal?
-Semmi se csak fejre estem és kicsit eltört.-legyintettem.
-Hát az azért nem semmiség nem fáj?-kérdezte aggódva.
-Dehogy fáj!
-Hahaha más lány már régen kiakadt volna hogy neki mennyire fáj.
-De én nem vagyok más lány.-suttogtam.
-Azt én is tudom.-jött a halk válasz.
-Khm...hallottalak titeket zenélni nagyon ügyesek voltatok!
-Köszi.
Lementünk mint mindig az alaksor 9 termébe próbákra készen.
-Te is most fogsz próbálni?-kérdeztem meglepődve.
-Dehogy csak megvárlak míg készen nem lesztek és hogy elmenjünk együtt a könyvtárba.
-Ez de cuki már.-pirultam el.-Akarom mondani köszi.
-Hahaha.Persze na menj megvárlak.
Oda mentem a lányokhoz akik mosolyogva mesélték el hogy befejezték a dal szövegét.
-Az nagyon jó a szolmizáció megvan hozzá?
-Azt most írjuk segítesz gitárral?-kérdezte Lotti.
-Persze.
Elkezdtem gitározni és annyira belemélyültem hogy észre se vettem hogy Ádám az ajtóban ül és nézz.Csak egy pillanatra fordultam oda aztán elmosolyodtam és vissza fordultam.Kemény egy óra alatt készen lettünk.
-Na menjünk a próba terembe eljátszani.- szusszantam.Bementünk a próba terembe és elkezdtünk játszani felvettük telóra is meg minden de aztán mentünk is ki.
-Nagyon jók voltatok!-dicsért meg Ádám.
-Köszi,amm lányok ő itt Ádám.-mutattam be.
-A barátod?-kérdezte Leila.
-Mármint?-ment fel 10 m a szemöldököm a homlokon.
-A pasid?-tette fel újra a kérdést.
-Hö?Mi?Nem!-tiltakoztam.
-Értem.
-Szóval Ádám ők itt Lotti Leila és hova lett Andi?
-Itt vagyok.-bújt elő a hátam mögül.
-Na igen és ő itt Andi.
-Örülök hogy megismerhettelek titeket.-mosolygott Ádám majd elbúcsúztunk a lányoktól és irány a könyvtár.Vissza tettük a kivett könyveket a helyükre és kerestünk egy újat.
-Meg van !-visítottam fel ami egy könyvtárban nem illendő de hát mit tehettem volna hiszen rájöttem mit is akarok.
-Mi van meg?-szaladt oda hozzám Ádám a szaladgálás szintén nem illendő a könyvtárban de mivel nem volt bent senki így mindegy volt.
-Németül a Heidi.
-Tudsz németül?
-Persze.Te is kivehetnél valami angol könyvet.-sandítottam Ádám felé.
-Lehet hogy igazad van.-majd levett a polcról egy könyvet és indultunk kikölcsönözni.Elindultunk haza úgy döntött hogy ma is hazakísér.Én meg úgy döntöttem ma felhívom a házba.Ő pedig belement.
-Szia anyu!Át hívtam az egyik barátom nem baj?-kérdeztem.
-Szia kicsim!-szalad hozzám anyu és erősen ölelgetni kezdett-Dehogy baj!-legyintett.-Kértek valamit enni?
-Csókolom!-köszönt Ádám illedelmesen.
-Szia!Kérsz csokit?-nézett Ádámra mit célszemélyre,igen anya mindig is egy kisfiúra vágyott ezért a fiú barátaimat igen csak elkényezteti.Felmentünk a szobámba ahol már Ádám is sokkal felszabadultabban beszélt.
-Te figyelj anyukád miért viselkedik ilyen furán?-suttogta.
-Hát biztos hogy érdekel a sztori?-kérdeztem kínos felnevetve.
-Igen.
-Szóval anyukám mindig egy kis fiúról álmodozott és mikor terhes lett akkor biztos volt benne hogy kisfia fog születni ezért egy csomó fiús cuccot vett nekem.Fiú ruhát ágyat játékot stb-t.És mikor megszülettem nagy csalódás voltam a számára de elhatározta hogy úgy fog nevelni  mintha a fia lennék igen apa itt sokkot kapott mert anyával ellentétben ő kislányt akart.Apa először azt hitte hogy gyógyszerek hatása beszél belőle de nem tényleg úgy nevelt és mikor elkezdtem lányosodni akkor már feladta és valószínűleg most téged vett célpontnak szóval és a helyedben felkészülnék.Bátyó...-kuncogtam és azt figyeltem hogy hogy változik Ádám arca.Szinte minden gondolata az arcára volt írva egy nyitott könyv volt számomra,egyszer csak azon kaptam hogy szalad le a lépcsőn először azt hittem menekül de nem anyához sietett.
-Tetszik mutatni kis kori képet Veráról?-nézett anyára kiskutya szemekkel amitől anya nagyon meghatódott és már is a fiaként tekintett szerencsétlenre azazhogy nem szerencsétlen mert most anya tuti most elkényezteti.
-Persze.-és már rohant is anya a könyves polchoz és az összes albumot leszedte és oda adta Ádámnak.Volt vagy nyolc album szóval így cipekedett fel az emeletre a szobámba.
-Na nézzük.-szólt mosolyogva és úgy kezdte el lapozgatni az albumot mintha valami titkos dologra tenne szert.Egyszer csak megakadt a szeme egy képen ahol még vagy két éves voltam csupa kék ruhában fiú cipőben levágott hajjal és fakarddal a kezemben ahogy éppen egy seprűnyélen ülök papír sisakkal a fejemen.Kivette a képet az átlátszó tartójából és csillogó szemmel nézett rám.
-Megtarthatom?-kérdezte.
-Hjajj felőlem.-legyintettem.
-Ezt kiteszem a falamra.Nagyon cuki.
Ádám késő estig maradt mikor elbúcsúztunk komolyan nézett rám
-Igazából beszélni szerettem volna veled egy érdekes dologról.
-Mi az?
-A mellettetek lévő ház eladó és....-motyogta-Oda fogunk költözni szomszédok leszünk és hogy most elnézem az ablakod állását egymással szembe lesz az ablakunk.-hadarta,az agyam úgy döntött hogy most sokkos állapotba kerül és így én csak bámultam a semmibe.-Hahó Vera!-csettintgetett a szemem előtt Ádám.
-Az jó.-nyögtem ki.-És mikor költöztök be?
-Holnap elkezdjük a pakolást.-felelt.
Egész éjszaka azon gondolkoztam hogy ő lesz a mellettünk levő szomszéd és hogy velem szembe lesz az ablaka.Anya amint ezt meghallotta totál bepörgött hogy a kisfia azaz Ádám majd itt lakik majd mellettünk.Ma semmit se olvastam csak mint minden tini az élet nagy dolgain gondolkodtam.

szeptember 4. A Rose of hope együtt

Reggel nagyon fáradtan keltem mivel hajnalok hajnalán rádöbbentem hogy be kéne fejezni az Arany iránytűt így azzal voltam elfoglalva.Így ma vihetem a könyvtárba nagyon érdekes könyv volt egy percig se unatkoztam.Reggeliztem és vidáman elindultam a suliba.Félúton szembe találkoztam Nusival aki szó szerint a nyakamba ugrott.
-Szia Vera!Na végül választottál klubot?
-Szia Nusi!-öleltem át.-Igen az Együttesek klubjába jelentkeztem.
-De hát neked nincs is együttesed.-húzta el a száját.
-Tudom az a lényeg hogy betesznek egybe és majd felléphetünk a suli rendezvényein.
-Értem.-válaszolta és ezek után csendben bandukoltunk el a gimiig.Amint beértünk a főbejáraton olyan idegenek éreztem magam az osztályommal meg se ismerkedtem viszont mikor megpillantottam Ádámot a tömegben ez az érzés elmúlt.
-Szia Vera!Milyen az Arany iránytű?
-Szia!Nagyon jó már elolvastam ma viszem vissza a könyvtárba.Keresek még egy könyvet.
-Az jó mehetnénk együtt tudod én is éppen ma olvastam el a Monte Cristo grófját.Nem rossz könyv.
-Rendben,mikor?
-Szerintem a klub után mivel nem lesz időnk máskor na de megyek heló!Délben a portánál!
-Szia!
-Hát ez meg ki volt?-kérdezte Nusi.
-Ohh ő....Hehe nem rég ismertem meg tegnap szó szerint belé botlottam és kiderült hogy ugyan oda járunk klubba.
-Igen a botladozás neked jól megy.-röhögött fel Nusi majd oda mentünk az osztályunk béli lányok köréhez.Az első óra matek aztán rajz , angol,magyar nyelvtan.Kicsengőkor már szaladtam a portához ahol Ádám és a Winners tagjai ácsorogtak.
-Szia!-köszönt Ádám a többiek csak intettek.
-Sziasztok!
-Izgulsz?-kérdezte Viktor.
-Már miért?Ja hogy milyen lesz a banda vagyis hogy kikhez osztanak be.Hát egy ici picit.-mutattam egy mm. az ujjammal.
-És te hol szeretnél majd fellépni melyik rendezvényen?-jött az újabb kérdés csak most Zsombitól.
-Nem tudom azt se milyen rendezvények vannak.-nevettem fel.
-Hát van ugye bár az évnyitó,a haloween-i parti,a diákbál,a karácsonyi buli aztán mi van még.-számolgatta az ujjait Ricsi.
-Újévi álarcos bál,Húsvéti ünnepség,Valentini party.Pfúj.-grimaszolt Ádám.
-Miért?Mi bajod a valentinnal?-kérdeztem meghökkenve.
-Mi lenne az a szerelmes párocskák napja a hideg is kiráz.-felelt Viktor Ádám helyett.
-Ja én is utálom.-nyújtózott egyet Ricsi.
-De hát ezzel nincs semmi baj.-magyaráztam tovább.-Szerintem olyan cuki mikor a "párocskák" egymásnak csokit meg virágokat adnak.
-Mi abban a cuki?-kérdezte Ádám.-Ha jól tudom szingli vagy akkor neked mi örömöd van benne?
-Szerintem így próbálja enyhíteni szingli sorsát.Hogy megpróbálja átélni mások örömét.-okoskodott Zsombi.
-Hát ez egyáltalán nem igaz.Csak jó őket nézni.-tiltakoztam.
-Aha.Persze.-mondták kórusban a fiúk és közben sunyin néztek rám.
-Na szóval melyiken szeretnél fellépni leginkább?-tette fel újra a kérdést Zsombi.
-Fogadjunk hogy a Bálint napi szerelmes rendezvényen.-röhögött fel Ricsi.
-Nem dehogy a diákbálon vagy a haloween-i party-n.-mosolyogtam önelégülten.Mikor beléptünk az alaksor 9.-terem ajtaján kicsit meglepődtem nagyon kevesen voltak.Azt hittem hogy igazi nagy tömeg lesz de nem.
-Üdvözlök mindenkit a 2013.-tanévi éveleji klub gyűlésen először szeretném felsorolni a csapatokat aztán hogy kik mikor és hol gyakorolhatnak és legvégül pedig hogy milyen ünnepségeken hány csapat léphet fel akkor bele is kezdenék.....-és Natasa elkezdte sorolni a sok nevet és a bandák nevét egyszer csak meghallottam a nevem-Szedresi Leila énekes,Nagy Vera gitáros és másodlagos énekes,Szabó Andrea dobos,Munkács Lotti pedig basszus gitáros és sima gitáros.A banda neve pedig Rose of hope....-mondta és tovább folytatta a sorolást.
-Rose of hope hahaha a Remény rózsája.Ti nektek is jó banda nevetek van.-fuldoklott a nevetéstől Ricsi.
-Szerintem nagyon jó név és gratulálok hogy bejutottál gitáros és másodlagos énekesnek én is az vagyok.-ölelte át a fél vállam Ádám.
-Igazi lelki társak.-szorította össze a két kezét a szívén Zsombi.
-Hagyjad már magad.-boxoltam meg a vállát és közben nagyokat nevettem.Még mázli hogy a terem leges leg végére ültünk így nem vette észre senki ahogy ökörködtünk.-Ssssssss!Most figyelj abba hagyta a nevek sorolását.
-Szóval hogy ki mikor próbálhat mindenki kap egy lapot.A Winners tagjai.
-Menjetek fiúk.-lökdöstem őket előre.Majd vissza jöttek a  fiúk lappal a kezükben.Natasa csak úgy sorolta a bandák nevét végül meghallottam a bandám nevét:
-Rose of hope.
Gyorsan kiszaladtam Natasához és kicsit szemügyre vettem a banda tagokat nem tudtam ki kicsoda de azért megnéztem őket magamnak.Miután mindent megbeszéltünk oda mentem a Rose of hope asztalhoz mivel minden bandának van asztala rá volt írva a lapra.A többi tag is ott volt.
-Sziasztok!- köszöntem nekik.
-Szia te vagy Vera a gitáros?Én Leila vagyok az énekes.-mutatkozott be,kék szeme és barna haja van a bőre hófehér nagyon szép arca volt és nem volt se kövér se vékony,és még a ruhái is nagyon klasszak.
-Igen én vagyok.
-Csüccsenj le.-mosolygott rám a másik lány rövid vörös haja és zöld csillogó szemei voltak.-Én avgyok a dobos Andi.
-Örülök hogy megismertelek.Ő pedig a kevésbé beszédes basszus gitáros Lotti.-mutatott a mellette ülő lányra akinek hosszú barnás szőke haja szeplős arca és barna szemei vannak.
-Még hogy kevésbé beszédes örüljetek ha két percig csendbe leszek.-kuncogott.Jól el beszélgettünk telefonszámot cseréltem velük de aztán mentem Ádámhoz mert megbeszéltük hogy könyvtárba megyek vele.A kisebb tömegben hamar megtaláltam Ádámot aki már az ajtón indult kifele indult gyorsan elkezdtem futni utána és mivel nem tudtam hirtelen fékezni megint neki mentem és átöleltem a derekát.
-Várj meg.-nyöszögtem.
-Vera?-vörösödött el Ádám.-Azt hittem nem jössz.
-Ki nem hagynám egyébként is hinni a templomban kell nem tanultad még meg?-néztem mélyen a szemébe.
-De most már megtanultam.Na gyere induljunk.
-Oké.Van ötleted hogy mit veszel ki?-kérdeztem.
-Nem neked?
-Halvány lila gőzöm sincs majd beleolvasok pár könyvbe.
A könyvtárban leültünk egymás mellé ugyan azt a könyvet olvasva és azon versenyeztünk ki olvassa el hamarabb,legtöbbször ő nyert végül két ugyan olyan könyvel a kezünkben indultunk el.
-Haza kísérhetlek ?-kérdezte Ádám.
-És ez neked kérdés?
-Akkor jó.
Ádám egészen a házunkig kísért és ott elbúcsúztunk.
-Akkor holnap délben a könyvtárban!-köszönt el és szorosan megöleltem.
-Ott leszek.-nevettem fel.
A házban anya várt rám és kérdések ezreivel zaklatott.Min tpl.:ki ez a srác?Jártok?Akkor most mi van?...Hamar megtanultam uzsiztam és lezuhanyoztam aztán hamar ágyba bújtam mert már nagyon fáradt voltam.

szeptember 3. Egy új barát

A gimi a mai napon kezdődik el számomra,nagyon izgulok hogy lesznek e barátaim és hogy milyenek lesznek.Kíváncsi vagyok a tanárokra és magára a teljes gimire mivel beiratkozáskor csak az igazgatóiban voltam.Hála az égnek nem leszek egyedül mivel Nusi is velem egy osztályba fog járni.Nusival még az általánosban ismerkedtem meg nagyon jó barátnők vagyunk.Az évnyitó már megtörtént nem mentem el rá mert akkor még Törökbe voltunk.Az osztály termünk a 24-es terem.
-És állítólag be lehet lépni klubokba is nagyon jó!-ujjongott Nusi (Anna).
-Igen nagyon jó.Te melyik klubba fogsz belépni?-kérdeztem.
-Szerintem a drámába.-vigyorgott.Az első tanítási napon csak az ofö. beszélt miden féléről.Miután befejezte az első órás beszédét lementem megnézni a klub plakátokat.
-Együttesek klubja.-olvastam le az egyik szóró lapot amire ez volt írva:

Szeretsz énekeli,gitározni dobolni vagy esetleg más hangszeren játszani?Itt a helyed,minden embert külön csoportokba osztunk hogy végül együtteseket hoz hasunk létre,akik majd játszani fognak a diákbálokon különféle rendezvényeken.Jelentkezni lehet Balog Natasa tanárnőnél vagy az alaksorban a 9-es teremben.

-Hmm...jól hangzik,órák után elmegyek megnézni.- motyogtam magamban és fordultam is meg hogy fussak vissza a terembe mert hamarosan becsengetnek.Viszont nem néztem eléggé az orrom elé és neki futottam valakinek.-Bocsánat.-sütöttem le a szemem.
-Semmi baj mindenkivel előfordulhat.9.-es vagy?-kérdezte az alak akinek neki mentem.Fiú volt az kétségtelen és nagyon aranyos hangja volt.
-Igen.-feleltem és akkor már felmertem nézni,de kár volt mert éppen szerintem a világ leghelyesebb fiújával beszéltem.
-Választottál klubot?-kérdezte közben gyönyörű mélykék szemei megcsillantak a napsütésben.
-Szerintem az Együttesek klubját választom.
-Az vicces mert én is odajárok ,ha akarod órák után elkísérlek majd,hány órátok van?Jaj be sem mutatkoztam Ádám vagyok.
-Az jó lenne ha elkísérnél még nem nagyon mértem fel a terepet,négy órám lesz.Az én nevem...-kezdtem bele a mondatba de a csengő elnyomta a hangom.
-Majd elmondod akkor délben találkozzunk a portánál szia!-köszönt el.Hú ez olyan mintha egy randit beszéltem volna meg vele.Az órák után már alig bírtam magammal siettem a portára de így is ő volt a gyorsabb.
-Szia.-köszönt és megvillantotta csodaszép mosolyát.
-Szia.-mosolyogtam én is.
-Szóval mi is a neved?-kérdezte és elindultunk egymás mellett.
-Veronika.
-Akkor tehát Vera hívhatlak így?
-Persze.
-Szóval Vera mit szólnál ha megmutatnám a sulit mivel említetted hogy még nem jártad körbe és csak azután mennénk el a klubba?
-Én benne vagyok.-mosolyogtam.-Tényleg te játszol valamilyen hangszeren?Mert mondtad hogy te is benne vagy az Együttesek klubjában.
-Gitározok.-nevetett.
-Na most ugye csak viccelsz?-kérdeztem.-Én is.
-Micsoda véletlen.-nevetett fel újra.
Nagyon sokat beszéltem Ádámmal kiderítettem hogy 10.-es és a bandája neve Winners ami magyarul nyerteseket jelent.
-Ezt ti választottátok?-vontam fel a szemöldököm a kissé egoista banda néven.
-Dehogy ebbe nincs beleszólásunk Natasa tanárnő választ mindenkinek banda nevet ő is osztja be a tanulókat a bandákba.
-Tényleg?Ez elnyomás.
-Hát az biztos hogy használja a tanári hatalmát de amúgy nagyon rendes.
-Majd meglátjuk.-kacsintottam.Először a könyvtárat néztük meg ami hatalmas.
-Gyere csináljunk neked könyvtári bérletet.-ragadta meg a csuklóm amitől én ösztönösen elpirultam,megadtam az adataim és már is kész volt a könyvtári tagság kártyám.-Szeretnél egy könyvet?
-Igen!Vannak itt A.C. könyvek?
-Szereted a horrort?
-Igen.De mondjuk már az összeset olvastam.-gondolkodtam el.
-Ajánlhatok könyvet?Az Arany iránytűt olvastad már?
-Nem jó könyv?-indultunk el az egyik nagy könyves polchoz.
-Igen tessék.-emelte le.-Remélem tetszeni fog.
Kikölcsönöztem a könyvet és indultunk tovább mindenhova elvezetett még titkos helyekre is.Mikor elindultunk az alaksor 9-es termébe úgy érzetem mintha már réges-rég idejárnék.
-Szia Natasa!-intett a tanárnak Ádám mikor beléptünk a terembe ami nagyobb volt mint gondoltam.
-Csókolom.-köszöntem félénken.
-Szia Ádám!Szia!Ugyan már tegeződjünk.-intett felém a szemüveges tanárnő.
-Ő itt Vera szeretne jelentkezni a klubba.-mutatott be.
-Ühüm igen.De szerintem ő is be tud mutatkozni.-vett szemügyre Natasa.-Gyere Vera beosztalak egy csoportba.-tessékelt maga után bementünk egy ajtón azt hiszem ez az ő tanáriszobája.-Na mutasd meg mit tudsz de előtte töltsd ki ez a jelentkezési lapot.Kitöltöttem és elkezdtem neki énekelni meg gitározni.Aztán megfogtam egy basszusgitárt és azt is elkezdtem pengetni.
-Otthon vannak saját gitárjaim is.-szóltam miután szerepeltem neki.
-Ühüm...-mélyedt bele egy lapba Natasa.-Holnap délben gyere vissza akkor lesz a megbeszélés ott kiosztom az új tagokat és hogy ki mikor mire próbálhat.
-Rendben.Akkor holnap délben.-integettem.
-Igen el ne felejtsd!-búcsúzott el ő is mikor kiértem Ádám elkapta a karom.
-Van egy kis perced bemutatnám a haverjaim.-nézett rám tenger kék szemeivel.
-Naná.Úgy se sietek.-feleltem.
-Szóval srácok ő itt Vera nem rég ismertem meg 9.-es.Gitározik.
-És énekelek-tettem hozzá.
-És énekel.Vera ő itt Viktor,Ricsi és Zsombi.-mutatta be egyenként a fiúkat.
-Sziasztok!Örülök hogy megismerhettelek titeket most viszont megyek sziasztok.
-Heló!-mondták kórusban.-Holnap majd találkozunk!
Hazaérve leszusszantam kicsit és elkezdtem olvasni az Ádám által ajánlott könyvet aztán ebédeltem olvastam uzsonnáztam,bepakoltam a táskába megfürödtem és aludtam.