Nagyon boldogan keltem mivel tudtam hogy Ádámmal megyek suliba és reggel próba is lesz ahol találkozok Leiláékkal akik már a legjobb barátnőimnek számítanak.Ádámmal ugyan akkor jöttünk ki a házból amin nagyot nevettünk.Elindultunk a sulihoz nagyon sokat beszéltünk szinte be nem állt a szám.Útközben sikeresen elestem a semmiben.Ádám felsegített én pedig jól kiröhögtem magam.Telefon számot cseréltünk és megbeszéltük hogy bejelöljük egymást skypon és facebookon is hogy jó sokat tudjunk még dumálni.A suliba érve ránéztem az órára.
-Nane elkések!-kezdtem el szaladni mivel ötkor kezdjük a próbákat és már öt óra tíz volt.Ádám szaladt utánam én megint orra buktam de nem zavart futottam be a próbára.
-Sziasztok lányok bocs hogy késtem!-zuhantam be az ajtón.
-Szia semmi baj.Már megint elestél?-kérdezte Andi.
-Igen de nincs baj megtörlöm az orrom és kezdhetjük.Majd próba után felmegyek az orvosiba.
-Te tudod.-állt fel Lotti az asztaltól és elkezdtük a próbát.Egy óra kemény gyakorlás után úgy éreztük ez sikerül.Ádám szokásához híven megdicsért minket,majd felvezetett az orvosiba.
-Már megint elesett?-kérdezte az orvos amint meghallotta a hangom.
-Izzé. . . Igen.-sütöttem le a szemem.Tiszta vér voltam és elkezdett sajogni az orrom.
-Ühüm ez kétség kívül betört ez már nem tréfa.Menjen el kórházba.Fiatal ember vezesse el a kisasszonyt a kórházba felmentem önöket a mai napról.Megadnák a nevüket?
-Márton Ádám és Kaposvári Vera.-adta meg az adatokat Ádám.Ezek után elsétáltunk a kórházba ami nincs túl messze.A kórházba érve nem tudtuk mit csináljunk hova menjünk ezért felhívtam anyát aki aggódva és nagy nehezen kinyögte hogy hova menjünk és megadta az ottani orvosunk nevét.Elmondta hogy mit mondjak mit csináljak így már könnyebb volt.A röntgen képen tisztán látszott hogy betört az orrom bekötötték és hazaküldtek adtak orr cseppet is.Haza mentem anya nem volt otthon így hát kettesben maradtunk Ádámmal akivel a Comedy Central bemutját néztünk.Este hazaért anya ezt onnan tudom hogy valami megvillant és arra felkeltem mert amúgy Ádám vállának dőlve aludtam(anya lefotózott minket).már láttam a jövőben hogy mit fog a fotó aláírni:A FIAM és a lányom.Pár perc múlva Ádám is feleszmélt és elmeséltem neki ezt ő persze nagyot nevetett rajta később skypon videó kamerát indítottak a lányok és mindent megbeszéltünk.Mondtam hogy holnap biztos megyek de ekkor meglökött Ádám és kijavítottam magam hogy holnap után leszek.Aztán felhívott Nusi is hogy minden rendben van e.Ádám később hazament de hagyott nekem itt egy kis ajándékot egy üvegfestéket ami könnyen lemosható nem maszatolódik és egy zseblámpát.Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy valaki zseblámpával világít.Kékkel az volt Ádám ablakára írva hogy : I MISS YOU! A zseblámpával ezt világította meg most már tudtam miért hagyta itt az üveg festéket és a zseblámpát.Erre azt a választ írtam : Te is nekem . Majd a továbbiakban skypoltunk egészen éjfélig fent voltunk aztán megmondtam neki hogy most már aludjon mert holnap neki még iskola van.Este még jött egy üzenetem Andi írta:
Szia Vera!Pénteken megint ott alvós buli lesz Leiláéknál várunk téged is azért én írok mert Leila lebeszélte a pénzt a kártyájáról.De ez nem meglepő :$ Majd írj ha jössz!Bocs ha felkeltettelek jó éjt!
Nagyon jólesett elolvasni az üzenetet természetesen vissza írtam hogy ki nem hagynám megyek és hogy viszont jó éjszakát.Este nem tudtam aludni ezért kiültem a tetőre a csillagokat nézni de mivel nagyon hideg volt vissza másztam a szobámba és mivel nem bírtam nyugton maradni esti futásra indultam.Felvettem a mackó nacim,az edző cipőm és egy snoopy-s pulóvert.Aztán átvettem a mackó nadrágot és helyette egy cica nacit vettem fel.Összekötöttem a hajam és hagytam egy cetlit a megvetett ágyamon.
Kedves anya vagy apa!
Lementem futni van nálam teló.Nem kell aggódnotok!
puszi Vera ;)
Ezzel el is indultam futni mikor jöttem vissza fele még Ádámék házát se értem valaki a mellettem levő járdáról átszólt.
-Mi van megy a buszod ha akarod szívesen elkísérünk a busz megállóig.-nevettek olyan tizennyolc év körüli fiúk.Úgy tettem mintha oda se figyelnék mintha észre se vettem volna viszont belül nem tudtam álcázni a félelmemet.Igaz akkor még nem féltem annyira de mikor a sötétből elkezdtek közeledni a fiúk már teljes szívemből azt kívántam hogy lőjenek le.Oda jöttek hozzám és körbevettek összesen négy fiú.Az egyik elkapta a csuklómat és elakart húzni valahová de erősen tiltakoztam próbáltam leszedni a fiú mancsát a kezemről.És mikor egy másik fiú lefogta a kezem elüvöltöttem magam.
-Ádám!-ez volt az egyetlen név ami eszembe jutott nem tudom miért az övét kiáltottam ez jutott eszembe.Nem tudom miért nem azt üvöltöttem hogy anya apa vagy esetleg segítség.És egy darabig meg is ijesztett a dolog.Az egyik megpróbálta befogni a szám de én alkalmaztam azt a módszert amit hat éves korom óta alkalmazok megharaptam a kezét.És ekkor újra elüvöltöttem magam.
-Ádám!!!-sokkal hangosabban szerintem a fél utcát felkeltettem.
-Vera!!Hol vagy?-hallottam meg Ádám hangját.A hangja esküszöm mintha erőt adott volna nekem vagy nem is ötletet mert akkor szépen tökön rúgtam azt a srácot aki fogott és elkezdtem futni futottam futottam Ádám hangja felé aki már nagyon aggódott értem mikor megpillantott a lámpa fényben azonnal szaladni kezdett felém én pedig szorosan átöleltem a derekát.
-Mi történt?-kérdezte ijedten én pedig mindent elmeséltem neki.A sztori végén elkezdett röhögni én pedig sírni.
-Úgy féltem.-sírtam össze a pizsamáját mivel abba volt meg papucsban.
-Nincs semmi baj már vége.-nézett a szemembe és letörölte a könnyeim.
-Kérlek ezt ne mondd el senkinek.-öleltem át még erősebben.
-Ha nem szeretnéd nem fogom.-simogatta meg a hajam és elkísért a házig fel a szobámba.A lapot amit írtam a szél kifújta a szobámból.Ádám megpróbált megnyugtatni de én akkor is megvoltam ijedve.Már nem tudtam mitől atl hogy majd nem elraboltak vagy attól hogy Ádám nevét kiáltottam félelmemben vagy ettől az egésztől?Nem tudom.De nem is vagyok rá kíváncsi a lényeg hogy vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése